Dr.T.Túri Gábor: A világ teremtése az IGE által, a magyar bibliafordításokban.

"Nemcsak magadért születtél ide,
hanem a magyar hazádért és népéért.
Ennek érdekében kell gondolkodnod,
tenned és imádkoznod,
majd, ha kell, végül vezekelned is."

Tartalom

1.) A Kárpát-medencei, archaikus, magyar kereszténység
2.) A pálos rend
3.) János apostol evangéliuma
4.) A gnoszticizmus
5.) A mai 21. századi fizika termodinamika és entrópia törvénye

A pálos szerzeteseknek, ezzel a kissé átalakított jelmondatával kezdtem ezt a rövid írásomat.
Ugyanakkor a pálosok a jézusi hit erejével és annak segítségével igyekeztek a Teremtőnek, vagyis az általuk "Nagy Építőmester"- nek nevezett Istennek, Jézus atyjának a titkát is megőrizni, és a hozzá vezető út rejtelmeire is rátalálni.

 Ezt keresem majd én is ebben az írásomban, mégpedig, mint az majd az írásom végén lesz olvasható, még a mai, 20-21. századi fizikai kutatási eredményeket is felhasználva.

Hogy miért és miként, azt a későbbiekben fogjuk látni.

Mielőtt az írásom lényegére rátérnék, vessünk egy pillantást a Kárpát-medence népére, arra amely itt élt, még mielőtt a Turul nemzetség vezetésével ide, a rokon avarok közé visszaköltöztek Árpád magyarjai.

1.) A KÁRPÁT-MEDENCEI, ARCHAIKUS, MAGYAR KERESZTÉNYSÉG

Az itt született Szent Márton életével kapcsolatban tudjuk, hogy:

"355-ben Iulianus Caesarral Galliába ment, majd visszatért szülei földjére [a mai Magyarország területére]. Édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak. A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom.Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték…" (1)
(már most figyeljünk fel erre a "pogány" szóra!)

Tehát láthatjuk, hogy a Kárpát-medence ekkor valójában a kereszténység egyik oldalágának, az arianizmusnak volt a fellegvára, így joggal feltételezhetjük, hogy az itt élő hunok és avarok is ezt vallották, hiszen ők alkották az itt élő lakosság döntő hányadát… Érdemes ezt is végiggondolni!

Az mindenesetre tény, hogy a Kárpát-medencében Kr. u. 552 óta lakó magyar-avar nép – legalábbis részben – az előzőleg itt élt hun-magyar etnikum maradékának a genetikai folytatását képezte.

Ezzel az időszakkal kapcsolatban Pázmány Péter egy igen érdekes megjegyzésével találkoztam az 1603-ban kiadott "Feleletében"(2), ahol Bonfinire hivatkozva ezt írja a késő avarokról (vagyis a fehér-magyarokról) :

"Mikor azért az magyar nemzet másodszor kijöve Szkítiából a Krisztus Urunk születése után 744-ik esztendőben, az Atilla halála után 303 esztendővel: csakhamar azután Carolus Magnus [Nagy Károly] az magyarokra jöve és Szent Mártonnak segítségével az magyarokat meggyőzé, az keresztény hitre téríté, Fejérváratt az Boldogasszony szentegyházat építé és abban katolikus papokat hagya. De azután ismét pogányságba esének."

Vagyis itt Pázmány Péter Nagy Károlynak – a már említett 788-tól 796-ig tartó – hadjáratairól szól. Mint tudjuk, ezeknek a célja a területszerzésen kívül a nyugati rítusú kereszténység terjesztése volt, az akkor itt elterjedt arianizmussal szemben.
Ezt itt, a Kárpát-medencében Nagy Károly, ügyes taktikával, annak a 316-ban ugyanitt született Szent Mártonnak az eszmei segítségével végezte el, aki nemcsak e föld szülötte volt, hanem akiben, jól ismerten, megtestesült korának arianizmus-ellenessége is.
Így végül – mint olvashatjuk – 796-ban római katolikus papokat ültethettek a fejérvári Boldogasszony székesegyházba.

Ezt követően Pázmány Péter így zárja ezt a gondolatát:
"De azután ismét pogányságba esének."

Nézzük meg most – ezek után –, hogy itt valóban pogányságról, vagy csak Róma szemszögéből megítélt eretnekségről van-e szó!
Ez a népesség ugyanis, amelyről itt Pázmány Péter beszélt, és ami az Avar Birodalom bukása után is régi lakhelyén maradt, 896-ban – az ide vissza és közéjük beköltöző fekete-magyarok révén – valójában megerősítést kapott a maga régebbi ariánusi kereszténységében.
Sőt, mindezek mellett még meg is újította azt, mert e 896-os magyar néprészünk a Mani által terjesztett gnosztikus keresztény tanokat is magukkal hozta. És ez lett később – egészen Szent István fellépéséig – a Kárpát-medencei magyarság meghatározó vallása, sőt ennek nyomaival (pontosabban maradványaival) találkozunk még az ezt követő 200 évben is.

Ez volt tehát az a "pogányság", amelyről itt Pázmány Péter írt!

És ez – mint láthatjuk – jól beleillik abba a régebbi véleményembe, hogy itt is a pogányságnak és a nyugati katolikus egyháztól eltérő eretnek irányzatoknak, a régi beidegződés szerinti, tudatos összemosásáról van szó. Elérve ezzel azt, hogy mindent "pogánynak" (paganus-nak) nevezhettek, ami eltért a nyugati (katolikus) Egyház tanításától.
És azóta ezt "szajkózzuk" mi is utánuk, még most a 21. században is!!

De ne felejtsük el az előbb említett Mani szerepét sem a magyar kereszténység történetében. Azt aki által megalapított vallás, a manicheizmus volt, és amely a keresztény vallás másik nagy ágazatának számított (és amely – sokak szerint – világvallássá nőtte ki magát), és amelyet végül a nyugati keresztény Egyház szintén eretneknek nyilvánított.

Ez a Mani a Pártus Birodalom befejező szakaszában, 216-ban született, a kutatók többsége szerint az Arszák-család egyik tagjaként.
Ezt igazolni látszanak az arab források is, amelyek őt a "Haskaniyya" (más változatban: "Askaniyya")-családból származónak írták, és amely név az Arszakida uralkodó család arab megfelelője volt. Ugyanakkor ezt a származást a kínai források is igazolni látszanak.
Manit – aki az arameus nyelvet beszélte, mint Jézus is – gyermekségétől kezdve kora legjobb oktatói tanították, és így igen magas képzésben részesült. Tizenkét éves korában egy isteni látomása volt, amelyben megjelent számára egy ún. "elválaszthatatlan ikertestvér" mint társ, és akiben önmaga mását látta meg.
Maninak ezután még két víziója volt.
Az elsőben, utasítást kapott ettől az "ikertestvérétől", hogy vallásos tanítást kell kezdenie az emberek között, és tartóztatnia kell magát a tisztátalanoktól és a tisztátalanságtól.
A második víziójában pedig ez az "ikertestvére" már közvetlenül az Úrtól – a magasságos Istentől – hozott hírt neki, amelyben felszólította, hogy ezentúl a Krisztusi Örömhírt hirdesse az emberek között…
Mani e két meghatározó spirituális élmény hatására vált Jézus prófétájává, megerősítve ezzel a gnosztikus kereszténységet, mint a krisztusi hit egyik filozófiai irányzatát. Vagyis azt a vallási irányzatot, amely a 896-ban ide, a Kárpát-medencébe visszaköltöző "fekete-magyarok" egy részének is a vallása volt.

Ezeknek a "fekete-magyaroknak" az egyik népcsoportja – mint tudjuk – éppen az egykori Pártus Birodalom elhagyása után, a Kaukázuson átvonulva (vagy a Kászpi tengert keletről megkerülve) érkezett a Meotisz és az Etelköz vidékére, amely néprész még a Kaukázus déli oldalán ismerkedett meg Mani tanaival.
A másik néprészük pedig Belső-Ázsiából, Ujguria felől érkezett, akik – Nagy Lajos, a "Gyöngy-himnuszok, válogatás manicheus szövegekből" c. könyv szerzőjének a kutatásai alapján – 762-ben találkozott ezekkel a tanokkal, amikor Ujguriában államvallássá lett a manicheizmus.
A két néprész ott egyesült, és szövetségre is lépett egymással, majd így vonultak be a Kárpát-medencébe, az itt elő, maradék avar (vagyis fehér-magyar) néphez.

Tehát az előbbiek során láthattuk, hogy a magyar kereszténység, a nyugatitól különbözően, más gyökerek alapján kezdte meg a fejlődését, és így ez az itt tevékenykedő magyar pálos rend is – bár hivatalosan a nyugati Keresztény Egyházhoz tartozott, de – valójában részben ennek az egykori Kárpát-medencei kereszténységnek a szellemében tevékenykedett, és alapította meg, nemcsak az országban, hanem egész Európa-szerte is a kolostorait.

2.) A PÁLOS REND

Tudásukra itt ebben az írásomban nem tudok kitérni (helyette utalnék az "Őseink hite, hitünk ősei" c. könyvem 3. fejezetére a 122. oldaltól), de azért, a sok közül kiemelve, most megemlítem, hogy tudásuk szervesen és egydülállóan összekapcsolódott a magyarok ősi – és részben már feledésbe ment – tudásával.

Ilyen volt például a világnaka pálosoknál ismert hét világperiódusa, vagyis hogy mai korunk előtt az emberiségnek már hét másik nemzedéke élt, amelyek mindegyike elpusztult, és ez a mostani világunk is ebbe az irányba halad…
Ez teljességgel ellenkezik Hesziodosznak a világ négy periódusáról vallott felfogásával, amely pedig a görög-latin kultúrának az egyik tétele volt. (Sőt áttételesen a Bibliában is találunk erre nyomokat).
Ugyanígy,  az indiai hinduizmusban is 4 ún. yugát találunk, amelyek leírása megegyezést mutat Hesziodosz
4 világperiódusával.
Fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy akkor a pálosok tudása és ismerete, ezen a téren honnan eredt?

És valóban találhatunk nyomokat, mert az indiaiak egy másik szent könyvében, a több mint 1500 éves Visuddi-Maggaban már hét világperiódussal találkoztam, amelyek mindegyike egy-egy katasztrófa révén vált el egymástól. (H. S. Nyberg "Die Religionen des alten Iran" /Az Ősirán vallásai/ 1938. 28. old.)
Aztán, különös módon az ennél sokkal idősebb, Avestának (Zend-Avesta) – a mintegy közel 3000 éves mazdaizmus szent iratának – az egyik könyvében is, a Bahman Yasht-ban, megint csak ezzel a hét világperiódussal találkoztam. (A Bahman Yasht tulajdonképpen egy rég elveszett Aveszta-szövegnek, az ún. "Sugdar Nask Text"-nek az egyetlen megmaradt Kr. u-i 8-9. századi perzsa fordítása.)

Ez pedig a perzsák és ezen keresztül a pártusok egy részének is a vallása volt!! 

Prófétájuk Zoroaszter (Zarathusztra) leírja, hogy zavarok, "csodás jelek" és katasztrófák megszaporodása jelzi egy-egy új világkorszak beköszöntét. Vagyis itt, ezekben a művekben már ugyanazzal a hét világkorszakkal találkozunk, mint a magyar pálosoknál!

Mindezek száma pedig jól illik a magyaroknál különben is megfigyelhető hetes szám jelentőségéhez, ismétlődéséhez.
Mint például a meséinkben található "hetedhét országon túl", a "hétfejű sárkány", a hetvenhét sziget a tengerben és a "hét éjszaka és hét nappal" kifejezések.

De ugyanígy megtaláljuk ezt a mondásainkban is, mint például: "Azt a hét fán fütyülőjét!", vagy a "Hét ágra süt a Nap."

És ezek is mind-mind ősi gyökerekből táplálkoznak, ugyanúgy, mint a Teremtő hat napos munkája, a héber Bibliában – a sumér hatvanas számrendszer alapján (!) – és utána az egy plusz pihenőnap, amely így megadta, az azóta is használt hét napos hetünknek a számát.

De ugyanúgy ezekből az ősi gyökerekből táplálkoznak az egyiptomiak is, ahol a fáraók előtti korban, az első isteni dinasztia hét istenből, de maga az isteni kar 49-ből, vagyis 7×7-ből állt.

És ez az archaikus gyökér, visszavezet bennünket az ősi Mezopotámiába.

Mert a sumér Enúma elist, vagyis az emberiség legősibb teremtésmítoszát szintén hét táblára írták, amelynek nyilván misztikus numerológiai oka volt.

De ugyanígy például, amikor – az agyagtáblák tanúsága szerint – az "istenek leereszkedtek az égből", és a Földön ezután városokat alapítottak, akkor ezek közül Nippur (Napúr) városa volt a legjelentősebb. Ez pedig a hetedik város volt…
És ebben a városban hét bölcs élt: "A hét, akik ítélkeztek".

De ne felejtsük el azt sem, hogy ugyanakkor az itt, Nippurban (és más sumér városokban is) felépült zikkuratoknak szintén éppen hét emelete volt.

A "Zu története" című sumér mítoszban pedig, amikor a "gonosz Zu" ellopja az istenektől a Sors tábláját, és azt majd csak Ninurta (vagyis a mi Nimródunk, sumér előképe) tudja tőle visszaszerezni, akkor ez a Ninurta egy ún. "Hét ciklon" nevű fegyverrel lőtt erre a Zura, és csak így tudta őt legyőzni.

Tehát a hetes szám rendszeresen ismétlődik ezekben a történetekben is.

Mégis számomra azok a sumér feljegyzések tűnnek a legkülönösebbeknek, amelyekben leírják a sumér istenek Földre szállását, illetve Földre szállásait (!).

Ekkor ugyanis – csillagászati feljegyzésük szerint – mielőtt a bolygónkat elérték, hét bolygóról számolnak be!
Ezt bizonyítja a Ninivében megtalált különös, 14,1 cm átmérőjű és 3,2 cm vastagságú, kerek agyagtábla (2. a és b kép), amelyet jelenleg a British Museumban őriznek. (Katalógusszám: K 8538.), és amit a mai mainstream történettudomány egyszerűen "vállásos csillagászati feljegyzésnek" nevez...

Ezen a táblán – többek között – jól olvasható a DILGAN és az APIN név. Az első a Jupiter bolygó káldeai neve, a második pedig az Androméda irányában lévő Triangulum csillagkép babiloni neve, amely utóbbi minden bizonnyal a haladás irányát határozta meg. (Ennek a csillagképnek a megjelenési idejét érdekes módon "Enlil-hetének" nevezték a régiek!)Mindent összevetve nem lehet kétségünk afelől, hogy itt nem egy egyszerű csillagászati feljegyzéssel, hanem – akármilyen fantasztikusnak is hangzik – itt valójában egy útleírással van dolgunk.

Ugyanis nem lehet mással magyarázni, hogy a hét bolygó egymás utáni ponttal való jelzése alatt jól olvasható a következő szöveg: "Enlil isten bolygóközi haladása". Ezután pedig megtörik ennek az útjelzésnek a vonala, és a Föld felé mutat, miközben ott a hegyeket és a magasban lévő felhőket is megemlíti ez a térkép. (2. a ) Ezek után az egészben ténylegesen az a legkülönösebb, hogy a Föld valóban Naprendszerünk kintről számított hetedik bolygója!

Nem hiszem, hogy nagy hibát követünk el, ha ezek után kimondjuk, hogy a pálosok említett tudása és a világperiódusokról szóló ismeretei nem a Biblia és a görög írások tanításain alapulnak, amit pedig szokás szerint elvárhatnánk egy európai, római katolikus szerzetesrendtől, hanem ez ténylegesen sokkal régebbi forrásból, a 7 világperiódusról  szólóból származik… Ez a forrás pedig annak a területnek a tudása, amit ma Ókori Keletnek nevezünk!

Ez a hozzánk elérkezett tudás pedig egyrészt abból az 500 éves időszakból származik, amikor a mai Perzsia területén – a mi magyar őseinkkel rokon – pártusok és Arszakida királyok uralkodtak…, másrészt pedig abból az ennél is sokkal régebbi időszakból, amelyből a fent említett ősi perzsa-pártus, valamint indiai írások is eredtek…

Ennek a nyugatitól határozottan különböző gyökereknek köszönhető a keresztény Biblia János evangéliumának fordítása közötti látszólagos – bár a nyugatitól kicsinek tűnő – eltérése, amely a magyar nyelvre történő fordítás közben történt.
És éppen ez volt az, ami engem most ennek az írásnak a megfogalmazására ösztökélt, mert ez a fordítás, Istennek a világ teremtéséről szól, amelyet pedig a mai materialista világszemlélet és a Darwinizmus máshogy fogalmaz meg.

3.) JÁNOS APOSTOL EVANGÉLIUMA

Ez pedig, János Apostol evangéliumának kezdő sorai szerint, így történt:

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige…
Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" – (Jn 1:1-3.).

Sokan ezt – és nem is ok nélkül –, értetlenséggel olvassák, mert az iskolai tanulmányaikból úgy tudják, hogy az ige, az egy grammatikai szakkifejezés… És így ennek alapján furcsállva keresik az előbbi mondatok értelmét.

Azonban az IGÉ-nek van egy másik jelentése is.
Azért, hogy ezt megértsük, először helyettesítsük be ezt az "Ige" szót, az eredeti görög nyelvű bibliai szöveg Logosz szavával, aminek a jelentése "értelem és gondolat".
Ekkor, ez az első mondat így hangzik:

"Kezdetben volt a GONDOLAT,
és a GONDOLAT Istennél volt,
és Isten volt a GONDOLAT…"

És valóban – a Biblia Teremtés Könyve szerint – Isten e GONDOLAT erejével teremtette meg a világot, miközben minden
"…puszta és üres volt, és a sötétség volt a mélység felett..." (Ter 1:1-2.)

És ez a "Gondolat", vagyis ez a "Logos" szó, ami nálunk, a mi bibliai fordításainkban az "Ige" szóval került be a Bibliánkba, a németeknél "Wort"-ként hangzik, aminek a jelentése "szó", de ugyanígy van ez az angoloknál is, ahol ezt a részt így olvashatjuk:
"In the beginning was the Word, and the Word was with God…"

Vagyis mint látjuk, ez a "logos", ott is a "szó" jelentéssel lett lefordítva.

 De ezt így, talán még nehezebben lehet megérteni, hiszen hogy lehet a szó ott jelen, ahol még semmi sincs… És hogy lehet ez a szó maga az Isten…?
Hiszen az tény, hogy a szó, az csak a gondolat után születik meg, tehát így a szó csak másodlagos lehet.
Ez előtt, vagyis még a szó megjelenése előtt, kellett megszületnie Istenben a GONDOLATNAK, vagyis a mi magyar bibliafordításunk szerinti IGÉ-nek, amely a gondolat erejével "igézett".

Ez a titka annak, hogy miért került ez így be, a mi Bibliánkba.
Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy ez így, 1456-ban, a pálos szerzetes, Báthory Lászlófordításában jelentkezett először, mert ezek a pálosok tisztában voltak a Teremtés misztériumával.
Így jól tudták azt is, hogy a "logos" szónak a Wort-tal, vagy Word-dal való fordítása, valójában elfedi a teremtés első aktusának a lényegét.

Hogy miért tudták ezt a pálosok, arra egyrészt az a válasz, hogy a magyarok hitében (és főleg a pálosok zárt és titkos ismeretében), akkor még visszatükröződött a Manicheismus tanítása, amelyben pedig megtaláljuk az ariánizmus és a gnoszticizmus filozófiai gondolatait is.
Másrészt pedig Báthory a görög eredeti (a Szeptuaginta) felhasználásával is dolgozott, amelyben a "logos" szót találta meg, míg ugyanakkor az összes nyugati bibliafordítás a latin bibliafordításból indult ki, amelyben a "verbum" latin szó állt a logos helyett, ami németül "Wort", magyarul pedig "szó és beszéd" jelentésű.
Ennek a különbségnek az volt az oka, hogy a logosz görög szó jelentése rendkívül sokrétű, és ez ezért okozott problémát az első görögről latinra fordítók számára is… Mert ez magában foglalja a beszéd, a szó, az értelem, ok és elv jelentést, de ugyanakkor a gondolatot, rendszert, bölcsességet és logikát is.
Ezek közül kellett tehát választaniuk a görög Szeptuagintából történő latin fordítóknak, többek között Szent Jeromosnak, vagyis Eusebius Hieronymusnak is (345–420), aki végül megalkotta a Vulgátá-t, amelyben e jelentéstartalmak közül, ő a "szó és beszéd" jelentésű "verbum" szót használta fel ehhez.

Később pedig, mivel többnyire ebből a latin Vulgatából történtek a nyugati élő nyelvekre történő fordítások, így ezekben szintén ezt a "verbum"-ot fordították le ezután a saját nemzeti nyelvükre, mint például ezt a német Wort, vagy az angol Word esetében is látjuk.
Persze ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy ezeknek a nyelveknek nem is volt egy olyan értelmű kifejezése, mint a magyarok IGE szava, amely ebben az esetben, náluk is frappánsan helyettesíthette volna a logos szó értelmét.

Tehát így történt, hogy a latin fordításokban (szemben a görög "logos"-szal), a "verbum" szó szerepel.(3)
És ez volt az oka annak is, hogy az 1466-ban keletkezett magyar fordításban is – ami a Huszita Biblia ún. Müncheni Kodex nevű másolata volt, és amely a latinból történt –, az eredeti görög logost, a latin megfelelője alapján szintén "beszédnek" fordították.
Ugyanígy történt ez 1541-ben a Sylvester János által fordított újszövetségi részben is, ahol ezt ő "beszíd"-nek fordítja…
Bár Sylvester, itt maga is érzi, a latinnak a göröggel összehasonlított hiányos jellegét (hiszen nem véletlenül volt a bécsi egyetemen előbb a héber, majd a görög nyelv tanára), ezért a fordítása végére csatolt értekezésében erről a "beszíd"-ről megjegyezte:
"Az olyan igíkrűl való tanúság, melyek nem tulajdon jegyzísben (kiejtésben) vannak"

Vagyis észrevette a lefordított szó féreérthetőségét.
És így végül, a szó értelmezéséhez ebben a megjegyzésében, ő is a magyar nyelv "ige" szavához fordult.

De így szól a mi régi egyházi énekünk is:
"Az Ige megtestesült Názáretben,
Kit Mária szűzen szült Betlehemben.
[…]
Ezt az igaz nagy Isten bölcsessége
Mindeneknek javára cselekedte."

És itt is IGÉ-t találunk, és lám, ide sem illene a "beszíd", vagy a Wort és a Word fordítás.

Mert ugyanis, Isten gondolatából pattant ki Jézus, mégpedig az általa "megigézett", Szűz Mária méhéből.

Maga a IGE szó, az Új Etimologiai Szótár szerint, talán ótörök eredetű és mindenképpen még az ún. honfoglalásunk előtti korból származik:
"eredeti jelentése: (varázserejű) tett, varázsige"

Sylvester János, aki egyébként a 15. század kimagasló etimológusa is volt, az említett értekezésében még a következőket is írja:
"Az sok igíkből beszíd líszen…" (idézi ezt Jankovics, 2003: 51)
Ez pedig, véleményem szerint, megint csak nem jelent mást, mint hogy az IGE az hamarabbi esemény, mint a beszéd (a szó, illetve a WORT)
Vagyis így, az IGE az elsődleges.
Ugyanúgy, mint ahogy a GONDOLAT is, megelőzi a beszédnek, vagyis a szónak (Wort) a megjelenését...

Ezek mellé Hegedűs Béla az említett 1996-os dolgozatában, ezt jegyzi meg:
"Valószínű, hogy az ige kifejezés az ótörök eredeti, transzcendens jelentése miatt tudott gyökeret verni, ami azt is jelenti, hogy a mai olvasó számára a jelentésszűkülés miatt nem ugyanazt a jelentést hordozza, mint a korabeli olvasónak"

Ezzel szemben megkockáztatom azt a véleményt, hogy ez lehet éppen fordítva is.
Vagyis, hogy pont azért maradt meg ez a transzcendens jelentése a magyar nyelvben, mert ez volt már 1000 évvel ezelőtt is a szó fő jelentése, amit ma "jelentésszűkülésnek " értelmeznek egyesek...

És éppen ezért mentek vissza a későbbi magyar bibliafordítások is – főleg, és talán elsőként, a pálos Báthory László szerzetes –, erre a gondolatra, illetve kifejezésre...

Hiszen a mi egyedülállóan tökéletes magyar nyelvünkben az "ige" az nemcsak a szavak egyik fajtáját, vagyis egy nyelvtani fogalmat jelent, hanem az IGE szóból képzett főnévi igenév, az "IGÉZÉS" miatt, ráismerhetünk annak egy másik jelentésére is.
Ugyanis, ez az IGÉZÉS a szellem és a gondolat erejével történő befolyásolás…
Mint ahogy az Isten is befolyásolta a maga szellemi erejével a SEMMIT, és lett így abból VALAMI.
És pontosan ez a TEREMTÉS folyamata és ezen keresztül egyben ez a magyarázata is!


Éppen ez utóbbi miatt volt ez az eddigi fejtegetésem is ilyen hosszadalmas.
Mert be kívántam ezzel bizonyítani, hogy Isten a GONDOLAT, vagyis a SZELLEMI ERŐ által teremtett, és nem pedig a SZÓ (vagyis mint a külföldi bibliafordításokban olvashatjuk a Wort illetve a Word) erejével.

Ez a GONDOLAT pedig nem volt más, mint egy ENERGIA, amely az Univerzális Szellem kiáradása és megnyilvánulása.

Miközben e nagy teremtő aktus után így kutattam, a magyar nyelvem, a magyar gyökereim révén, és ugyanakkor – a pálosokhoz hasonlóan -- a jézusi hit erejével is, eljutottam a magunkkal hozott megérzésünk és évezredes információink alapján, a sumér Enuma elis tábláin megtalálható, világ teremtése gondolathoz, amely így hangzott:

"Az isteni Szellem, amely létezett,
És ez örök,
Létrehozta az ős-eredendő kozmikus Káoszbóla materiát,
A vizeket sötétség burkolta…
Majd az istentől megindult a Fény…" (4)

Tehát megindult Istentől a FÉNY, vagyis a KOZMIKUS ENERGIA áramlása, amely a mi magyar bibliafordításunk nyelvezetében találóan "igézésésként" az IGE révén történt.

És valóban, a Teremtés könyve szerint is így szólt az Isten:
"…`Legyen világosság!` És lett világosság.
Látta Isten, hogy a világosság jó."
Ezután:
"Elválasztotta a világosságot a sötétségtől." (Ter 1:3-4.)

Ez a FÉNY utáni vágy mozgat azóta is bennünket, akik hitük erejével követjük a teremtés Gondolatát, vagyis Jézus Atyjának a szellemi üzenetét, aki nekünk egykor azt mondta:

"Én vagyok a világ világossága.
Aki követ engem, nem jár sötétben,
hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8:12.)

Ez a Fény tesz világosságot a világban. És ez pedig nem más, mint a Jézus-i igézés.

4.) A GNOSZTICIZMUS

És ekkor kezdtem érdeklődéssel a gnoszticizmus felé fordulni, amelyben megtaláltam ugyanazokat a gondolatokat, amelyek bennem is megfogalmazódtak és amiről eddig is írtam.
Maga a gnoszticizmus kifejezés – amely a görög "gnosis" szóból ered, és amely tudást vagy felismerést jelent – egy olyan vallási-filozófiai irányzat, amely elsősorban a 2. és 3. században alakult ki, és gyakorlatilag a korai kereszténységgel párhuzamosan fejlődött, és részben versenyben is állt vele.
Mivel tanait idővel egyfajta ezoterikus tudásként értelmezték, így az egyház – jelenleg is érvényes, kanonizált teológiai ismereteivel ellentétben áll –, ezért a keresztény egyház harcolt a gnoszticizmus ellen.
Mivel pedig ez a filozófiai irányzat ellentmondott a teremtésről, és az egyház felépítéséről szóló bevett tanításoknak, ezért az egyetemes Katolikus Egyház ezt is eretnek mozgalomként határozta meg...

E gnosztikus filozófia tanításáról tudni kell, hogy erős dualizmust képvisel, amely szétválasztja a magasztos, tökéletes isteni világot (pleroma) és az anyagi világot egymástól, és amely utóbbit hibásnak vagy gonosznak tart.

Az anyagi világ teremtőjét pedig alacsonyabb rendű istenségnek (Demiurgosznak) tekintik, szemben az igazi, transzcendens Istennel.

 Maga a Demiurgosz név az ógörög dēmi(o)urgós, "kézműves", "építő", "teremtő" szóból ered, így az ókori görög köznyelvben kézművest jelentett, a filozófiai és teológiai szaknyelvben pedig "Isten" mint teremtő, a kozmosz építője elvét.
A név eredetéből látható a jelentésének kétértelműsége is.
A kezdeti teológiai tanokban és a filozófiában, például a platonizmusban átvitt értelemben is használták, mint isteni "alkotót", a teremtő elvet, "Istent" mint a kozmosz építőjét. Arisztotelész a Metaphysik c. műveben (XII.könyv, 7.fejezet) demiurgosz fogalmát "mozdulatlan mozgatóként" definiálta.
Ugyanakkor a gnoszticizmus irányzat képviselői, valamint a római egyházon kívüli keresztények azonban ezt a gondolatot, már más értelemben definiálták.
Míg Platónnál és Arisztotelésznél a demiurgosz egy magasztos lény, aki csak a legjobbat akarja és hozza létre, addig a gnosztikus hagyományban már egy megkérdőjelezhető alakként jelenik meg. Olyanként, aki egy hiányos, sokféle gonoszság által jellemzett világot teremtett.
Marcionnál például (élt 85-160), aki a markionizmus alapítója volt, (amely egy befolyásos, gnosztikus vonásokkal rendelkező keresztény irányzat volt a 2. században) , a Jóistentől a világ teremtőjétől -- akit Jézus Krisztus is hirdetett és az Atyjának nevezett -- különbözik,  és mint független entitás létezik.

A gnoszticizmus tanításában:  a világ, a hatalmas és mindennél fényesebb szellemi-identitásból való kiáradás, vagyis EMANÁCIÓ révén, a PLERÓMA, vagyis a Világosság Országaként (Fénytengerként) jön létre.
Ez pedig nagyon hasonlít jelentésében a fentebb elemzett magyar IGE szó értelmére, amelyben a világ az IGÉZÉS szellemi gondolata révén teremtődött...

E világ, alkotó részei az eónok.
Ezek ereje, a Szellemi ősforrás közelében nagyobb, míg az ettől távolabbiaké egyre gyöngébb.
A gnoszticizmus szerint, a mi – és e Szellemi Ősforrástól távoli – anyagi világunkat, az egyik általuk legkisebbnek mondott EON (aion), a Demiurgosz alkotta meg (akit Jahvéval azonosítanak), és aki ugyanakkor megteremtette az embert is, amelyet az Isten Fényországából (a Plerómából) kiáradó fényszikra és az általa már hamarabb megalkotott anyag keveredéséből hozott létre.
Egyben talán ez az utóbbi gondolatsor váltotta ki a legnagyobb ellentétet a Keresztény Egyház tanítóival szemben.

Azonban, igen érdekes módon a mai csillagászati ismereteink szerint a világunk, szintén egy ŐSFORRÁSBÓL, egy ún. ŐSROBBANÁS következtében jött létre, amely így jól összecseng a gnoszticizmus EMANÁCIÓJÁVAL.
Földünk pedig, amely a Galaxis (a Tejútrendszer) szélén, a központtól igen távol helyezkedik el, helyzetével így szintén megegyezik azzal a gnosztikus elgondolással, hogy a mi földi világunk, a Fény és Szellem központjától távol helyezkedik el.

Ezt a világot alkotta meg tehát – véleményük szerint –, Demiurgosz, akit több helyen Jehovával azonosítanak.
Különös módon ez Pálnál is megjelenik, amikor az e világ istenéről beszél a Korintosziakhoz írt levelében:

"...lemondunk a gyalázatos alattomosságról,…
nem hamisítjuk meg Isten igéjét" (2Kor4:2)
"...mint akik elvesznek"(2Kor4:3)
"akikben ennek a világnak az istene [kis i-vel!]
elvakította a hitetlen értelmet…" (2Kor4:4)

Majd ezzel az istennel szembe helyezi Jézus Istenét [és itt, ez már nagy I-vel írva!],
"Mert Isten, aki azt mondta:
A sötétségből világosság ragyogjon fel,
maga támasztott világosságot…." (2Kor4:6)

Eszerint tehát, már Pál is ismerte Demiurgos létének elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelenti, hogy a gnoszticizmus nem csak a 2. és 3. században alakulhatott ki, mint állítják, hanem az már az 1. században is ismert kellett, hogy legyen, vagyis Pál idejében is, aki Kr.u.5 és 67 között élt.

És itt találkozik össze ez a filozófia az én gondolatrendszeremmel is.
Mert számomra – az én értelmezésemben – nem mond mást a gnoszticizmus tana sem, mint azt, hogy Jézus, mint a Fény fia, azzal a céllal is jött ebbe a Demiurgosz(5) által teremtett sötét világba, hogy az anyag fogságába került embereken segítsen. Hogy ráébressze őket, hogy az anyagi testükben azt az isteni szikrát hordják, amely az ő isteni Atyjától, a mindenek feletti, Végtelen Hatalmas Fénytől, vagyis az Univerzális Energia kiáramlásából származnak…

Őket akarja Jézus – az ő Mindenható Atyjának, e "Fényvilág Hatalmas Szellemi Urának" akaratából – összegyűjteni, akinek ő a földre született fia!
Ezzel a tanításával akarja ráébreszteni őket, hogy ők mindannyian önmagukban, a testükbe zárva hordják azt a "fénymagot", amely nem más, mint egy apró szikra, az Atya szellemi erejéből.

Tehát mindegyikük egy piciny, de fontos részét képezik, e "Hatalmasnak", ennek az "univerzális EGY-nek".

Ezért fogalmaztam úgy a 2023-ban kiadott Szamszára c. könyvemben, hogy az emberek valójában mind olyanok, mint egy tengeri halraj tagjai, vagy az eget átszelő hatalmas seregélyraj egyedei, melyek mindegyike, bár külön-külön saját életet él, mégis cikázva és egy irányba mozognak. Közben pedig, mint egy felhő, hol jobbra, hol balra, hol pedig egy váratlan irányváltoztatással lefelé haladnak, mégpedig egyszerre mindannyian, követve ezzel valamilyen titokzatos EGYségnek, a közös EGY-üknek, az irányítását…

Csakis Jézus tanítása és annak elfogadása, teszi lehetővé e "parányi" egyedek számára, hogy haláluk után, ez a testükbe zárt fényszikra, felszabadulhasson e sötét anyagi fogságából, és szellemi lényük az "anyagból megválva", visszatérhessen az Atya, az Univerzális EGY, szellemi fényességébe… Amit mi a kerestény vallásunk Mennyországának nevezünk.
Vagyis, ezek szerint, ez lenne a megváltás…

És éppen ez utóbbi volt az, ami csak újabb okként szolgált a katolikus Egyház teológusai számára, hogy a goszticizmus filozófiáját eretneknek nyilvánítsák.
Pedig ez – véleményem szerint – nem mond ellent sem az "Eredendő Bűn" teológiai megfogalmazásának, sem pedig ennek a Jézus kereszthalálával történő megváltásának.
Ugyanis magát az eredendő bűnt végül is felfoghatjuk úgy is, hogy ez valójában Demiurgosz tette volt az Isten által megteremtett EMBER ELLEN.
Vagyis Demiurgosnak, a TEREMTÉS aktusába történő BELEKONTÁRKODÁSÁNAK, egyik bizonyítéka.
Ugyanis ezzel,  az emberben lévő – és a Teremtő Atyától kapott fényszikrákat, bezárta az egyes egyén anyagi testébe, és ezzel megakadályozta őket a FELTÁMADÁSUKBAN… Vagyis a Teremtő Istenhez való visszatértükben!
Így Jézus kereszthalála, az valóban az erendő bűn megváltása volt – mint ahogy ezt az Egyház is tanítja –, de ez végeredményben az ISTENI FÉNYSZIKRÁK FELSZABADÍTÁSA révén történt meg.

Mert, e tanítás szerint, úgy akarja tehát Jézus, az ő Szellemi Atyja fénymagjaitösszegyűjteni, mint a juhász a szétszéledt nyájának bárányait…
A sötétség pedig – így ebből a szempontból nézve – nem szimbolikus tartalmú, hanem ez valóban az anyagi szubsztrátumba zárt, és így pusztulásra ítélt, fényszikrákat jelenti.

Vagyis így Jézusnak az Istentől kapott feladata és vállalkozása nem volt más, mint ezeknek a pusztulásra ítélt fény-(energia-) szikráknak a felszabadítása, és azoknak az Univerzális Isteni Fényvilágba való visszavezetése.

Ezáltal képes növekedni az Atya Istennek, a végtelen szellemi Világosság Urának, a hatalma, és ugyanakkor pedig Demiurgosz hatalma ezzel csökkenni tud…
Mégpedig azért, mert maga Demiurgosz az, aki csökkenti a fényt és növeli a sötétséget, ezzel pedig egyben, az ENERGIÁT csökkenti.

Mivel pedig ENERGIA NÉLKÜL csökken a mozgás, majd meg is szűnik, és mozgás nélkül pedig NINCS ÉLET, ezért, ha e kettő, vagyis az élet, és a világ mozgása megszűnik, mint ezt a mai tudomány termodinamikai tétele is így ismeri (ld. lent ehhez a kiegészítést a lábjegyzeteknél) és azzal végül maga a világ is megszűnik(6), mert ezzel elveszti az ÉRTELMÉT is.
Az a világmindenség pedig, amelyet Jézus Atyja, a Mindenható Isten teremtett, annak lényege éppenhogy az ÉRTELEM.

És - a gnoszticizmus szerint - ebbe kontárkodott bele egykor, eonokkal(7) ezelőtt, Demiurgosz, és az isteni fényszikrákat (mai szóval az energia kvantumokat) – mint láttuk – az anyag fogságába zárta, és ezzel a rendelkezésre álló össz-ENERGIÁT csökkentette.

5.) A MAI, 21. SZÁZADI FIZIKA...

 Ez az itt említett fényszikra, vagyis maga a fény pedig, mint ma már tudjuk, egyfajta energia, pontosabban elektromágneses sugárzás, mint ahogy a rádióhullámok is… (amelyek a mai világunkban információ közlésre is használhatók)
Maga a fény,  hullámok vagy fotonok formájában terjed, és különböző energiaformákat, például hőt, kémiai vagy elektromos energiát hozhat létre, sőt azt is tudjuk, hogy vákuumban anyag nélkül is terjedhet , de ugyanakkor az anyagban is, így hullám- és részecskejelleggel egyaránt rendelkezik.
Albert EINSTEIN óta mindezek mellett még azt is tudjuk, hogy a fény terjedése során, az energia nem folyamatosan oszlik el a térben, hanem véges számú energiakvantumban lokalizálódik. Ezek a kvantumok, amelyek tulajdonképpen "fény energiacsomagok" (más szóval:fotonok) a fény sebességével terjednek.
De nevezhetjük ezeket (a rádióhullámok alapján) Információ csomagoknak is.
Az intenzívebb fény több fénykvantum előfordulását jelenti időegységenként, de nem jelenti a nagyobb energiájú fotonok előfordulását, mivel a fénykvantumok energiája mindig adott és egységnyi.

Most nézzük meg ismét, mit is mondott Jézus, ami így került leírásra János Evangéliumában:

"Én vagyok a világ világossága.
Aki követ engem, nem jár sötétben,
hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8:12.)

Ezek után pedig az előbb leírtak ismeretében, azt nézzük meg, hogy hangzana ma, Jézusnak ez az "üzenete" hozzánk a 21. században:

"Én vagyok a Világmindenség  univerzális és Egységnyi  Energiája,
aki követ engem nem veszíti el ezt az energia-forrást,
hanem rendelkezésére fog állni az élethez szükséges energia"

Most pedig azt nézzük meg, mindez hogy kapcsolódik a mi,  mai 21. századi ismereteinkhez, és miért van nekünk szükségünk erre az ENERGIÁRA (vagyis az isteni fényszikra-csomagokra)?

Ezért, hogy ezt jobban megeérthessük - a már említett termodinamika és az entrópia szempontjából  -, röviden kitérek, arra a világmindenségben legfőbb törvénynek szamító tételre, hogy az Univerzumban minden a rendezettből a rendezetlen felé halad, vagyis a dolgok a rend irányából a káosz felé haladnak.

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, a Világegyetemben zajló összes fizikai, kémiai és biológiai folyamat a szétesés, a lebomlás, vagyis megszűnés irányába halad, így az entrópia mindenre kiterjedő törvénye alapján, az idő múlásával minden egyre szervezetlenebbé, rendezetlenebbé válik (vagyis az entrópiája növekszik).
Ez pedig itt, ezzel ellentmond a Darwin-i evolúciós teóriának, aminek a lényege az állandó növekedés, fejlődés és a biológiai információ-növekedése, vagyis az entrópia csökkenése.

Így tehát jegyezzük meg, a termodinamika második törvénye  ellentmond annak, amit az élő szervezetek mutatnak, és amiről mi is meggyőződhetünk, életünk folyamán.

Hogy lehet ez?

A bolygónkon lezajló eseményeket úgy is szemléltethetjük, mint egy a lejtőn lefelé haladó golyót. Ugyanakkor azonban a darwini evolúció, egy, a lejtőn felfelé guruló golyót tételez fel.
Ez azonban csak akkor lehetséges, ha ehhez (vagyis az entrópia legyőzéséhez) a rendszerbe kintről külső energia érkezik.

Ezzel szemben, az evolúciónisták azt állítják, hogy az entrópiát maga a magára hagyott anyag illetve a természet is képes legyőzni. De ennek lezajlására konkrétan nem tudnak választ adni, mivel, hogy ez bekövetkezhessen, ahhoz mindenképpen megfelelő minőségű és mennyiségű, irányított energiára lenne szükség.
Erre válaszként megemlítik a Nap energiáját, amely sugárzás útján jut a földre, valamint pl. szél illetve a víz energiáját és a villámok jelenlétét…
Ez azonban nem irányított, és a finom biológiai folyamatok szempontjából, nem is megfelelő mennyiségű, hiszen ez nem lehet se nem több, se nem kevesebb a kelleténél.

Ezzel kapcsolatban érdemes az oxfordi, ún. építőtégla példára gondolni, ami leegyszerűsítve úgy hangzik, hogy egy összedőlt ház szanaszét fekvő tégláit – aminek a ledölés pillanatában megnövekszik a rendezetlenségi állapota (vagyis az entrópiája nő) –, hiába hagyjuk kint a földön, ebben az állapotában, annak ellenére, hogy éri a napenergia, a szél és esetleg a villámcsapás, mégsem fog újra felépülni, mert ahhoz nem elég csupán az energia, hanem annak időben és térben tervezett mennyiségére van szükség, mégpedig az építők által pontosan irányítva, valamint rendezési- és az építési terv alapján. (Polányi Mihály professzor, magyar-brit tudós és filozófus)

A kérdés tehát nem az, hogy érkezik-e a Földre a Napból energia, hanem az, hogyan alakul át ez, az evolúciós folyamatba pontosan illő hasznos, munkavégző energiává?

Ugyanakkor, ez a leegyszerűsített példa ugyanígy érvényes a biológiai evolúciós folyamatokra is.
Az élő biológiai rendszerekben több ezer folyamat zajlik le egyszerre és teljesen összehangoltan. Ez nagyságrendekkel komplexebb feladat, mint egy ház felépítése, az említett téglákból.
Felmerül a jogos kérdés, hogyan képes a materia és annak energiarendszere, erre az önszervezésre?
És, ami ugyanígy fontos:  honnan jön az az energia, ami képes legyőzni az entrópiát?

Mégis, erre válaszként, az evolucionisták továbbra is csak azt állítják, hogy az évezredek múlásával
a kezdetlegesből bonyolult,
az egyszerűből összetett,
az élettelenből élő,
a fejletlenből fejlett alakul ki.
Miközben pedig, ez ellenkezik az entrópia általános törvényeivel, és ráadásul maga az anyag, valamint a benne rejlő energia nem is lát előre, nem is gondolkodik, és így nem is tervez...

És mindez pontosan ugyanígy vonatkozia az Univerzumra is, amely a materializmus felfogása és a fizika mai állása szerint, egy zárt rendszer, tehát nem kaphat külső energiát, amely az entrópia növekedését (és ezzel a hőhalál állapotát) késleltetné vagy megakadályozná.

Tehát a külső energia csakis Istentől eredhet, amely magát ezt az Univerzumot – a darwini evolúciós teóriával ellentétben – megteremtette, és ezzel az univerzális energiájával azóta is műkördteti, az anyagnak, a világmindenségben mindenütt érvényes, entrópia tételével szembehelyezkedve, és ezzel azt legyőzve.

Így, az előzőek ismeretében, Jézus küldetésének valójában, nem egyszerűen az a lényege, hogy az embert megváltsa, hanem egyben az is, hogy az emberi ENERGIA-fénymagokat összegyűjtve, ezzel az egész TEREMTETT világot is megmentse, amit ISTEN az IGE és a GONDOLAT erejével egykoron megteremtett…

(TTG)

***

MEGJEGYZÉS ÉS KIEGÉSZÍTÉS

Az egyik olvasóm (egy történész), írásom átolvasása után megjegyezte:
"És a második teremtéstörténet nem lett figyelembe véve?... Mivel János sorai ellentmondanak a második teremtéstörténetnek…"

Az erre adott válaszomat – a teljesség kedvéért és azok számára, akikben ez ugyanígy felmerül – itt röviden összefoglalom:Ugyanis ezt, itt valóban nem vettem figyelembe, éspedi azért nem, mert ebben az írásomban sokkal inkább János Evangélium kezdő soraira koncentráltam, nem pedig az ember teremtésére. (Mert ennek most, az itt leírt a bibliafordítások szempontjából nem lett volna jelentősége...)
Ellenben az írásom végén, erre a teremtésre mégis kitérek (legalábbis) áttételesen, az ott olvasható termodinamikai és entrópiai törvényekből következő meggondolásokkal, amelyek ezzel – megítélésem szerint – a Teremtés aktusát és tényét igazolják, amivel természetesen, egyben a darwini materializmus evolucióját is támadják .

Tudomásom szerint több, de főleg két fontosabb (Jánoséval közösen, három) Teremtéstörténetet említenek a Biblia Teremtéstörténeteivel kapcsolatban.

Az ún. MÁSODIK teremtéstörténet, a Biblia teremtéstörténetének az egyik részét képezi, és az ember teremtéséről szól. Ebben a történetben Isten a föld porából formálja az embert, és egy "Éden kertjét" telepíti számára, ahol az ember feladata a kert gondozása és művelése.

Ez a MÁSODIK teremtéstörténet a Mózes Teremtés könyvének 2. fejezetében található, és részletesen leírja ezt az Éden kertjét és annak lakóját, az embert.
A történet szerint Isten amikor a Földet (és az eget) megalkotta, kezdetben az még kopár, nem volt rajta semmiféle növényzet, és ember sem lakta. Ezután Isten pára formájában vizet küld a földre, és megalkotja az embert, akit az Éden kertjébe helyez. A kertben folyók folynak, és különböző fák teremnek, köztük a jó és a rossz tudásának fája, melytől az embernek tartózkodnia kell.
Isten az állatokat is megteremti, de az ember társa mégis hiányzik, ezért hozza létre később Évát.

A történet hangsúlyozza, hogy Isten mindent az emberért teremtett, és a kert minden javát az ember rendelkezésére bocsátotta, mindent megengedett a számára kivéve a jó- és a rossz-tudásfája termésének evését.

*
Ezzel szemben az ún. ELSŐ teremtéstörténetben, amit nevezhetünk Elohista teremtéstörténetnek (mert ebben Isten Elohimnak van említve, Jehovával szemben), Isten a szavával teremtette a világot hat nap alatt, a hetediken megpihent. (Tehát ebben, nem az ember megteremtése a központi téma).

A teremtés ebben (Mózes Teremtés könyvének 1. fejezete)egy tervszerű folyamat volt mert benne rend és értelem van, létrejön a tér, az idő, a létformák. Ugyanakkor egy célszerű folyamat is volt, amelynek végső megkoronázása, vagyis CÉLJA az ember, amit ezután szeretetből meg is teremtett, a saját képmására.

*
Visszatérve a MÁSODIK teremtéstörténetre, amelyet nevezhetünk Jahvista teremtéstörténetnek is, ebben csak a teremtés 6.napjáról kapunk tájékoztatást.

Az ember a földporából (adama=Ádám) és az élet lehelletéből jön létre, tehát a test és lélek kettőssége jellemzi az embert.

Isten antropomorf vonású, MINT EGY MESTEREMBER úgy formázza meg az embert, és mint egy sebész, úgy teremti meg a borda kiemelésével az asszonyt.

Az Éden-kert, az itt szimbolizálja a harmóniát Isten és ember között, illetve ember és teremtett világ között. Benne a folyó a négy ágával, ami pedig egyben jelenti a négy égtájat is, amivel érzékelhetővé teszi a világ teljességét.

Az asszony teremtésének értelmezésében ugyanakkor az együvé tartozáson van a hangsúly… Együtt élnek boldogan, együtt esnek a bűnbe, együtt vesznek magukra ruhát, és együtt is szenvedik el vétkükért a büntetést…

*
Az említett ELOHISTA forrás a Tóra alapjául szolgáló forrásdokumentumok egyike, amelyek között megtaláljuk az ún. JEHOVISTA forrást is... Azért nevezték így – mint írtam –, mert az Elohim szót használja az izraelita Istenre (szemben a JHVH-val).

Ezt az ELSŐ teremtéstörténetet valószínűleg a Kr. e. 900 és 1000 táján jegyezték le.

A kettő között a legfontosabb különbség szerintem a didaktikus és teológiai beállítottság,

Amely ebben vallásos színezetűvé formálja, még a jehovista forrás természetes, reális nemzeti büszkeségét is.

Mert az ELSŐ (elóhista) forrásban Isten és a kiválasztott nép kapcsolata átvitt értelemben jelentkezik. Istenképzete elvontabb, mert Elóhim ebben, az emberektől egy távoli, égi lény, aki csak szavai által érintkezik az emberekkel.

****

Ezzel szemben most én, ebben az írásomban, csupán JÁNOS EVANGÉLIUMÁval foglalkoztam (és annak fordításával).

Ez a János evangéliuma szintén ír a Teremtésről, de sokkal inkább a Logosznak, azaz az Igének a kezdet kezdetén való létezésével foglalkozik, nem pedig a teremtés fizikai folyamatával, ahogy a Genezisben (a Teremtésben) olvashatjuk.

János evangéliuma szerint a Logos, ami Isten szava (IGÉJE), kezdettől fogva létezett, és általa lett minden, ami létezik. A legfontosabb szerintem az, hogy ez a Logos nem a teremtés terméke, hanem ez maga volt a teremtő erő, ami az Istennél volt és Belőle áradt.

Így látható, hogy JÁNOS evangéliuma a teremtést nem a fizikai létrejöttével, hanem a szellemi, isteni renddel azonosítja.

Meglátásom szerint, nagyon fontos, hogy a "kezdettől fogva" kifejezés a János 1:1-ben nem a megteremtett fizikai idő kezdetét jelenti, hanem éppenhogy egy metafizikai időtlenséget. Sőt egyben azt az "időelőttiséget" is, amelyben már a Logos létezett, vagyis az Isten is létezett.

LÁBJEGYZETEK

1.) Wikipedia/Tours-i Szent Márton címszó alatt: Márton száműzetése.

2.) Idézve Bíró Lajos: "A magyar régmúlt titkai" 159. oldal. (Megadott forrás: "Pázmány Péter válogatott művei" Bp. 1994. 18. old.).

2.a.) A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy vannak más megfejtései is ennek a táblának. Többek között Koch 1989-es megoldása, aki ebben a töredékes képben egy stilizált csillag-konstellációt vélt felfedezni, mégpedig a Kr. e. 650. január 3-ról 4-re virradó Ninive feletti éjszaka égboltjáról.

3.) Forrás: Hegedüs Béla (MTA BTA Irodalomtudományi Intézet) János evangéliumának eleje hat bibliafordításunkban. 1996. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, pp. 181-186. ISBN 978-606-8178-72-1

4.) Lásd az Enuma elis fordítását. (L. Gardner "Das Geheimnis der Gralkönige" 404. old.

5.) Demiurgosz jelentése görögül, kézműves, kőműves, amely szó jelentése átment az elkészítő, vagy munkavégző jelentésbe, akit a mindenség Teremtő Ura (az Jézus Atyaistene) kézművesként megbízott, az anyagi világ teremtésével.

6.) Mindez hasonlóságot mutat, a modern hőtan (termodinamika) fizikai törvényével, amely egy zárt rendszer rendezettségi fokát jellemzi. Az entrópia a termodinamika egy fontos törvénye, amely a zárt rendszerek rendezettségi fokát jellemzi. Pl. a pohár hideg vízbe öntött meleg víz, először egy alacsony entrópia szinten van, mert a rendszerben a meleg és a hideg víz nincs összekeveredve. Tehát rendezetlen az állapot. Később, a víz összekeveredve egyforma hőmérsékletűvé válik, rendezettsége nő, ezáltal az entrópiája is növekszik. Ez azt jelenti, hogy egy olyan rendszerben, amely zárt, az entrópia növekszik.
Mivel a számítások szerint az ismert világegyetemünk entrópiája (feltehetően hőveszteség következtében) mégis csökken, így nagy valószínűséggel az univerzumunk nem zárt, ami viszont ellentmond az eddigi tudásunknak… Ez azt jelenti, hogy az univerzumunk energiát ad le (valahová?), ami miatt entrópiája csökken.
A hőtan II. tételének Clausius-féle megfogalmazása szerint, a világban nincs olyan folyamat, amelyben a hő spontán, a hidegebb testből a melegebbe menne át. Mindez csak fordítva történhet.
Az előbb leírtak és az a tény, hogy a világegyetem egyre gyorsuló tágulása következményeként, az energiaszint csökken, vagyis az azt alkotó egyes égitestek hőmérséklete az entrópia értelmében csökken, így ez azt eredményezi, hogy a világ (a termodinamikai kiegyelítődés) a hőhalál állapota felé halad… Ennek az a következménye, hogy az energia csökkenésével az anyag atommagja körül keringő elektronok mozgása is lassul, mígnem leáll. Így az atommagok centripetális, vonzó hatását nem egyenlíti ki többet az elektronok centrifugális mozgása, ezért az atomok összeesnek, és így maga a világ is önmagába zuhanva összeomlik és megszűnik létezni.

7.) Eón (vagy máshogy aion) a görög filozófiában és a Bibliában, valamint a gnosztikus irodalomban használt kifejezés. Az első két esetben egy hosszú időszakot jelöl (sőt a geológiában a földtörténet teljes, legnagyobb egységét).
A gnoszticizmusban, azonban az e világot is jelenti. A Biblia Ószövetségében két eónról szólnak, amelyek közül az ősit felváltotta a jelenlegi eón periódusa, mely gyötrelmekkel teli, és e gyötrelmek megszűnését az eón végén megjelenő Messiás, ill. Megváltó megjelenésétől várja. Az újszövetségben a szinoptikusoknál, Márknál, Lukácsnál és Máténál is találkozunk az eon fogalmával, mint például Márknál, ahol az új "eljövendő világot" jövendöli meg (Mk10:30), vagy Máténál aki egyértelműen két világról ír: "az nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem az eljövendőben." (Mt12:32)
Pál pedig a jelenlegi eónban, még olyanokról is beszél (Kor4:4), "akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet…" (ld. ezzel kapcsolatban itt még a "gnosztikus" címszót)
Az ószövetségi eónokra jó példa még a zsidó ún. apokaliptikus irodalom részét alkotó Dániel könyve (Dániel jövendölése). Ezzel kapcsolatban a teológus Dr. Paul Metzger (Universität Koblenz-Landau) a "Bibelwissenschaft" oldalán megállapítja, hogy az eón kifejezés ezekben a szövegekben úgy jelentkezik, mint a világtörténelem egymást követő királyságai. (Eine besondere Bedeutung erlangt der Begriff "Äon" im Kontext der jüdischen Apokalyptik. Zunächst wird im Buch Daniel die Vorstellung ausgebreitet, dass die Weltgeschichte eine Abfolge von verschiedenen Königreichen ist)
Erre példa Dán2:44.
"Ezeknek a birodalmaknak az idejében az ég Istene egy más birodalmat támaszt…"

Az ószövetségi apokalipszisra jó példa Ezdrának az a meglátása is, amikor arról ír, hogy az az eon, amelyben élnek, nem mutat gyógyulást a szenvedésükre:
"Er vermag es ja nicht, die Verheißungen, die den Frommen für die Zukunft gemacht sind, zu ertragen; denn dieser Äon ist voll von Trauer und Ungemach."
(4.Esr 4,27).
Ugyanennek a magyar fordítása sajnos az eon (Äon) szó helyett a "korszak" kifejezést alkalmazta:
"Mert ez a kor nem fogja tudni meghozni a megígért dolgokat az igazaknak a kitűzött időben, mert ez a korszak telve van szomorúsággal és erőtlenséggel" (4Ezdr4:27)


KÉPEK

Címkép: A világ teremtése (Moz. Ter1:14) Julius Schnorr von Carolsfeld famertszete (1860)

Kép-1: Gott als Architekt (Isten a Nagy Építőmester) 1245. Bible Moralisee

Kép-2: a Ninivében megtalált, 14,1 cm átmérőjű és 3,2 cm vastagságú, kerek agyagtábla (British Museum, (Katalógusszám:
K 8538.)