DR. T. TÚRI GÁBOR: PARAINESIS – Légy büszke hitedre és tudásodra, amit őseidtől örököltél

Mottó:
Sok ember olyan, mint a kaméleon:
tetszéseként válthat színt.
Sok olyan, mint a vitorla:
magában mozdulatlan áll;
de minden támadó szélnek enged,
s annak változásaként változtatja irányait,

//Kölcsey Ferenc//

Előszó

Nem véletlenül választottam ezt a címet, és semmiképpen sem akarom magam Thukydides, vagy akár Kölcsey piedesztáljára emelni, mert onnan számomra csak egyetlen lehetőség lenne, lezuhanni és a mélyben végezni.A Parainesis kifejezést jobbára az iskolában (mégpedig ott is csak a gimnáziumban), az azonos című és megtanult Kölcsey Ferenc műből ismerjük, amit e nagy költőnk Kálmán unokaöccsének írt erkölcsi tanácsként és buzdításként.Én természetesen ezt a görög eredetű kifejezést, amelynek jelentése "tanács" vagy "figyelmeztetés", nem erkölcsi értelemben használom itt, hanem sokkal inkább a "buzdítás" értelmében.
Mert parainesis egy általános figyelmeztető beszéd, vagy írás, amely gyakran több egyedi tanácsból áll, és az én esetemben és értelmezésemben, ez az írásom is csak egyetlen etikai normát tart fontosnak, a hazaszeretetet, és a igazra való törekvést…
Ezt próbálom szolgálni most ezzel a Parainesis című írásommal is, mégpedig az igazságra és a hazaszeretetre törekvés jegyeben.

A Parainesist általában akkor szokták megírni, amikor már valaki elég idősnek érzi magát ahhoz, hogy a saját és a mások hibáiból tanulva tanácsot adjon a fiataloknak.
A régi mondás tartja : "Egy régi vicc minden újszülöttnek új", azonban én, mégis – és ennek ellenére – azt tartom, hogy "az idősnek is tudunk olyat mondani, ami neki új".Éppen ezért, ezt az írasomat sem csak az ifjabbaknak szánom, hanem az érettebb korosztálynak is.
Azoknak, akiknek talán eddig nem volt lehetőségük az ilyen témákkal foglalkozni, vagy ha mégis, akkor ezt olyan kultúrpolitikailag motivált írásokból kapták meg, amelyekről mára már nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal inkább – az internacionalizmus álarca mögé bújtatott – idegen nemzetek érdekeit szolgálta, nem pedig a magyar nemzetét.
Éppen ezért bátran vállalom, hogy most én ezzel az írásommal is, ezen utóbbinak, vagyis a magyar nemzetnek az érdekét és az igazságot kívánom szolgálni…, vagyis bíztatni és tanácsot adni ezekkel az inforációkkal, és egyben buzdítani is, mindezt továbbadni.


***Bevezetés:

Ezt a bevezetésemet szintén Kölcsey Ferenc híres gondolatával folytatom, amely ugyancsak a Parainesis című, a Kálmán unokaöccséhez írt művéből származik:

"Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! -
mert haza, nemzet és nyelv,
három egymástól válhatatlan dolog;
s ki ez utolsóért nem buzog,
a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog."

Így most, e gondolatok fényében teszem fel ide, az én saját  meglátásomat mégpedig a mi Kárpát-medencénkkel és annak teremtő nyelvével kapcsolatban, valamint a mi népünk itteni ősiségét – vagyis autochton voltát – bizonyító tézisemet.
Kiváló nyelvészeink és kutatóink, akik a magyarságot és annak nyelvét – a felismert etimológiai, fonológiai, grammatikai és szemantikai összefüggések alapján –, más archaikus nyelvekkel, többek között a mezopotámiai sumérok nyelvével is már évtizedekkel ezelőtt is összefüggésbe hozták, kétségtelenül nagy és úttörő munkát végeztek.
Mégis ők, ezzel a nyelvátvétellel és a nyelv további fejlődésével kapcsolatban, CSAK EGY IRÁNYT tételeztek fel, és így csakis ezt is vizsgálták.
Ha ezt a nyelvi diffúziót, most például csak a sumérral és a  magyarral kapcsolatban vizsgáljuk, akkor jól láthatjuk, hogy  ez az irány, ezekben a régebbi munkákban, csak a sumértól a magyarság felé mutatott, mégpedig az egykori Sumér Birodalom felbomlását – vagyis az akkádok, Kr.e.2400 körüli  megjelenését – követő időktől kezdődően…

EZZEL az elmélettel ELLENTÉTBEN – véleményem szerint –, sokkal nagyobb azonban annak a valószínűsége, hogy ez a nyelvátadás, a sumér-magyar vonatkozásban, már jóval hamarabb, már a Kr. e. 24. század előtt megtörtént, éspedig még a mezopotámiai kultúra kialakulása előtt !

Vagyis tehát sokkal korábban...,  és így ÉPPEN FORDÍTVA TÖRTÉNT MINDEZ...
Ugyanis, ez az átadás a KÁRPÁT-MEDENCEI ŐSNÉPTŐL indult ki!

Mire alapozom ezt a tézisemet?

Arra, hogy ez az európai ősnépünk – amely egykor (200 ezer éve) Afrikából elindulva észak felé, és aztán Anatólián, majd a Balkán terméketlen hegyein áthaladva – végre (40 ezer éve) elért a Kárpát-medence termékeny sík területeitez, akkor az, ott OTTHONRA TALÁLT.
Majd később a mezolitikum (Kr.e. 10 000 – 5 500)középső harmadában, vagyis Kr. e. 8000 táján, és az azt követő neolitikum (Kr.e.5600-2000) hajnalán, az eltelt évezredek során, itt a Duna-Tisza folyóvölgyében TÚLNÉPESEDETT.
Emiatt, új életfeltételeket és területeket keresve, népességének feleslege, innen sugárirányba kirajzott…

Ezek közül pedig, az innen KELETRE kirajzottak voltak azok, akik ezután a Fekete-tengert északról megkerülve, majd innen dél felé, a Kaukázuson áthaladva, végül eljutottak egy másik folyóvölgybe, MEZOPOTÁMIA folyóvölgyébe is.
Itt pedig – és majd éppen általuk – nem sokkal később, ki is alakult (!) a SUMÉR KULTÚRA.

Mindezt itt azért tartottam szükségesnek leírni, mert Dr. Novotny Elemér 1976-ban megírt nagyszerű munkája, a "Sumér egyenlő magyar" c. műve, bár a két nyelv hasonlóságát és szavai közötti azonosságait kiválóan bemutatja, de az átvétel irányát – az akkori régészeti eredményekből kiindulva –, csakis a sumértól a Kárpát-medencei magyarság felé írta le.
E megállapítása óta eltelt közel öt évtized, amely során sok új felismerés született, ezen a téren is. Így, mély tisztelettel és nagy elismeréssel nézve ezt az úttörő munkáját, mégis azt javaslom, hogy nézzünk meg most, az általa felhozott példái közül néhányat – abban a biztos tudatban, hogy most, az új ismereteink birtokában, ő is ugyanezt tenné – és vizsgáljuk meg ezeket.
Vagyis azt, hogy ezek az átvételek megtörténhettek-e fordítva is.

Elsőként a LUGAL (király jelentésű) sumér szót vegyük vizsgálat alá, mint ahogy ezt ő is tette (ld. i.m. 15. old), mégpedig itt arra hivatkozva, hogy ezt a magyarok is használták egészen I. András koráig (vagyis 1047-ig). Ez, véleménye szerint, a LU és a GAL szavak összetétele.
Mert, a LU jelentése "ember" (szabad ember), a GAL pedig "nagy, erős" (aki uralkodik) jelentésű.
Azaz "nagy uralkodó ember".

Ennek nyomait (és rangjelzését) azonban sajnos nem sikerült megtalálnom az Árpádok korában, bár az is kétségtelen, hogy ezzel a LUGAL szóval kapcsolatban sok érdekes helységnyomot találhatunk.

Azt, hogy ezek, kiemelkedő (vagyis NAGY EMBEREK) székhelyei voltak, az bizonyítja, hogy mindegyikük fontos egyházi központ, vagy akár királyi tulajdonú vár volt Magyarországon.

Ilyen volt például LUGOS, az egykori Krassó-Szörény vármegye (ma Lugoj, Ro.), 1386-ban épült királyi vára, amely majd évek múltán,  Corvin János tulajdonába is átment. Később,1701 után lerombolták, és ma már ennek sajnos nyoma sincs.

De ez volt az egykori csanádi egyházmegye alsótemesi esperességében alapított plébánia neve is, amely még hamarabb, már 1332-ben létezett.

Mindezek alapján ezt a nevet találjuk meg LUGOS vármegye elnevezésében is (1919. márc. 31.-máj. 28.), amely a Krassó-Szörény vármegye szerbek megszállta egyik részén és a Temes vármegye két járasának (a rékasi, valamint újaradi járásának) területén kialakított, magyar közigazgatási egység volt.

Valamint ugyanezt találjuk meg a IX. Pius pápa által kanonizált LUGOSI görögkatolikus püspökség nevében is, amelynek egykoron 51.788 hívője volt.

Azonban érdekes módon, ez a név, mint egyházi központ, felűnik máshol is, pl. LUGANO (Luganum) püspöki székhely nevében is, Svájcban, amely közvetlenül a Szentszék alá tartozik.
Sőt ezt a LUGAZI nevet kapta Ugandában (!), egy néhány évtizede alapított, püspöki székhely is…

Vagyis mindez jól mutatja, hogy ennek jelentésével tisztában voltak régebben is, ugyanúgy, mint ma is.

Tehát mint írtam ezt a Lugal kifejezést, mint rangjelzést azonban nem találtam meg Magyarországon, viszont megtaláltam a
"SAR (szár)" szavunkat, amelyet a lugal megfelelőjeként a – sumér szavak nagy részét átvevő – AKKÁD nyelvben lehetett megtalálni, mégpedig a "sarru" (ŠARRÛ) vagy "sar" (ŠAR) király értelemben.
Ez volt például Sargon királyi titulusa is, aki (Agade ura, és így "sar Kiššati", vagyis) "Kis város királya" volt.

És lám, a magyar históriában is volt egy ilyen nevű (vagy című?) történelmi személy, akit pedig SZÁR LÁSZLÓ-nak hívtak.

Most, nézzük meg, hogy jogos-e a részünkről a feltételezés, hogy egykor Szár Lászlóra is, ezt a "szár" szót, egyesek (királyi) címként használták?
Hogy erre választ kaphassunk, ismernünk kell Szár László származását:
Árpád unokájának Taksonynak két fia volt, Géza és Mihály.
Géza fiával Istvánnal (Szent Istvánnal), kihalt Géza ága. Így, Géza testvére MIHÁLY lett az örökös, vagyis a későbbi Árpád-házi királyaink őse.
Ennek a Mihálynak szintén két fia volt: Vazul és László (aki majd a történelmünkben a S(z)ÁR LÁSZLÓ nevet kapja).
Vazult, bár – az István elleni lázadása miatt – megvakíttatták, de a három fia közül, Levente herceg kivételével, András és Béla évek múltán, királyok is lettek.

***
AZONBAN:
Anonymus és Kézai, a krónikáikban – egyesek szerint helyesen, mások szerint tévesen – azt állították, hogy András és Béla hercegek, valójában nem Vazulnak, hanem SZÁR Lászlónak voltak a fiai…

Ha ezt mi most nem is fogadjuk el (ugyanis más források szerint, Szár Lászlónak rutén felesége volt, akitől csak egy fia, a Bonuzló nevezetű született), még akkor is, Vazul halála után (vagy helyette) e vélemények szerint, mégsem Vazul fiait, hanem – az ősi magyar jog szerint – Vazulnak a testvérét, vagyis LÁSZLÓT KELLETT VOLNA  királlyá tenni (aki tehát szintén Mihály fia volt, ugyanúgy, mint a megvakított Vazul)!
Ezek értelmében – és akárhogy is volt András és Béla hercegek leszármazása –, a lényeg az, hogy az egykori magyar örökösödési törvény értelmében, István halála után, valójában ez a László lett volna a Szent Korona JOGOS örököse. (Nem pedig András, majd Béla).

Ezért HÍVEI – István halála után – ezt a Lászlót KIRÁLYKÉNT is tisztelték!

Így érthető, hogy meg is kapta tőlük (és az utókortól is), a SZÁR (sumér-akkád SAR) "király" címet, illetve előnevet…
A kérdés mind a mai napig nyitott..., és éppen ezért (vagy ennek ellenére) történészeink egy része, a HANGADÓ nyelvészeink véleményét elfogadva, mégis ezt a SZÁR előnevet, a "kopasz" szóval értelmezik. Hiszen – mondják ezek indokként – miért is lett volna egy pusztai nomád finnugor származású (Hmmm?) nép, egyik hercegének, egy a Mezopotámiában is ismert "király " jelentésű előneve?

Az előzőek alapján, a magam részéről azonban, mégis úgy érzem, hogy jó okkal állíthatom e "szár" szónak, ezt a (sumér-akkád) "király" jelentését.
Ha másért nem, csak azért is, mivel ehhez hasonlóan – mint később ezt látni fogjuk – MÁS SUMÉR ÉS MAGYAR HASONLÓSÁGOT is találunk, itt a Kárpát-medencében.

Talán egyesek – idáig jutva az írásomban –, már most, hitetlenkedő fejcsóválással, be is akarják fejezni az olvasást. Pedig ne tegyék ezt, mert sok meglepetéstől és érdekes ténytől fosztanák meg magukat.

Ilyenek például, az egyes SUMÉR URALKODÓK NEVEInek előfordulásai a magyar földrajzi nevekben.

Tehát így, ennek értelmében, elsőként a sumér GIMIL-ZU-EN király nevét említem (vagy máshogy Gimil-szin), aki a Szini (vagy isini) dinasztia tagja volt, amely dinasztia Mezopotámiában Kr.e. 2017-től 1700-ig uralkodott.
E Gimil-szin névből lehet levezetni a Kárpát-medencei GYÜMÖLCSÉNY nevű helységek neveit, amelyek a régi iratokban GEMELDEN néven voltak jegyezve.
Ezzel kapcsolatban, elöljáróban, itt meg kell emlitenem azt a véleményemet is, hogy a mai magyar nyelv, az egykori ŐSNYELVNEK egy lágyabb mássalhangzós változata volt (vagyis a G sokszor Gy-vé lágyul ; az N ugyanígy Ny-nyé; valamint a T= Ty; Z=Zs stb.)
Ezért hangzik ebből a GIMILSZIN-ből eredő baranyai GYÜMÖLCSÉNY falu neve lágyabban , ugyanúgy mint az ilyen nevű puszta Somogy vármegyében, valamint a Gyümölcsénes (románul: Plopiș ) falu a mai romániai, Szilágy megyében, és GYÜMÖLCSÉNYES falu, az egykori Kraszna megyében. Sőt, van egy ilyen nevű hely Erdélyben is, a Gyilkos-tótól, a Háromkút felé vezető úton át, amely a GYÜMÖLCSÉNES-tetőre visz fel.

A Szin dinasztia egy másik tagja volt IB-ZU-EN király is (akinek e nevét más források I-bi-en-zu vagy IB-BI-SZIN alakban írják.
Az ő nevét a az Únyi patak mentén fekvő EBSZŐNY település névben találjuk meg, amely a török dúlás alatt teljesen elpusztult, valamint EBSZŐNYBÁNYA nevében, amely ma, az Esztergomi járásban lévő Tokod nagyközség településrésze.

Ugyanígy BUR-ZU-EN, az Úr-i 3. dinasztia uralkodójának a neve is megtalálható a Kárpát-medencében. Ennek az uralkodónak a neve a Wikipediában (ld. Sumér királylista) BUR-SIN néven található meg, és róla megtudhattuk, hogy Kr.e. 1895-tól 1875-ig, 21 évig uralkodott.

Ezt a nevet például a BÖRZSÖNY hegyünk nevében lelhetjük meg.
Azonban. iyen helység például az egykor önálló község BÖRZSÖNY is, amely 1928 óta Bonyhád városrésze lett.
Veszprém vármegyében pedig Egyházasberzseny,
illetve ugyanígy Vas vármegyében Egyházasberzseny is,
és erről a névről írta BERZSENYI Dániel családja is a nevét.

Ezeknek az itt említett  helységeknek a régi írásmódja az 1000. év környékén, még BERZEN, vagy BURZUN volt. (emlékezzünk itt az említett Úr-i 3. dinasztia királyának nevére, amit BUR-ZU-EN-nek írtak!) 

 Ez a Bur-zu-en uralkodó egyébként, a sumér időkben igen nagy tiszteletnek örvendett, mert Úr-Ninurta istennek volt a fia. Ez a Ninurta pedig a magyar Nimród/Menrót, sumér megfelelője!


Ennek alapján viszont, itt is felmerülhet már a kérdés, hogy ez az istenség – és a neve – nem létezett-e már sokkal előbb is itt, a mi Kárpát-medencei ősnépünknél, és hogy a mezolitikum vége felé, nem éppen innen került-e el, a Kárpát-medencei keletre történő kirajzások során, Mezopotámia vidékére?
Vagyis nem kizárható, hogy pl. ez a Börzsöny név már sokkal régebben is létezett itt a Kárpát-medencében, és nem pedig a 896-os honalapítók hozták ezt be ide magukkal.
Tehát valójában, ez a magyar BERZSENY, vagy BÖRZSÖNY, így NEM IS egy sumér király nevének a Kárpát-medencei ÁTVÉTELE LENNE, hanem éppen FORDÍTVA.
Ugyanis egyáltalán nem kizárható, hogy ezt éppen sumérok alkalmazták királynévként – egy ősrégi átvétel során –, a távoli Kárpát-medence, egykor magukkal vitt, ISTENNEVEI közül!!
Vagyis nagyon is lehetséges, hogy 896-ban pedig, a keletről ide visszatérő honalapító néprészünk, itt már Berzen vagy Burzun néven találta meg, a ma Börzsönynek nevezett hegységünket, és ezt ők az itt lakóktól vették át, mivel ennek SZÁMUKRA IS ÉRTELME VOLT.

Ugyanúgy, mint ahogy már értelme lehetett  Tisza (= tiszta), a Körös (= körbe-karikába folyó), vagy például a MAROS neveinek is.
Ez utóbbi, például a "víz haragjáról" kapta a nevét, partjának MARDOS-ásáról.
Emlékszem, amikor még gyerekek voltunk és a nyári szünetben a rokonoknál nyaraltunk, a mai külföldre szakadt Partiumban, és le akartunk menni a Marosra fürdeni, a rokonok nem engedték, mondván a MARosnak nagyon MÉRges a vize, mert a folyó veszélyesen örvenyes és haragos…
És lám a görögök is ezt a nevet használták istenüknek MARs-nak a neveként, aki a háború, a HÁBORGÁS, a VESZÉLY istene volt…

Mert örök érvényű szabály, hogy a valahová később betelepedő népek, MINDIG átveszik az ott élő ősnép hegy, víz és folyóneveit…
Sajnos azonban, ennek a magyar nyelvű Kárpát-medencei ősnépnek, az akkori, sok ezer évvel ezelőtti istenhite ma már nem ismert, mert szinte nyom nélkül eltűnt, ugyanúgy, mint a mezolitikus kor isteneinek nevei is.

Illetve – és az a legkülönösebb – hogyha ezek a nevek ma már elénk is kerülnének, talán már nem is vennénk észre bennük azt, amit pedig éppen keresni akarnánk…
Ennek oka pedig az, hogy gyermekkorunk óta, az általunk – a legnagyobb természetességgel – nap-nap után használt város, helység, hegy-, vagy folyó- és dűlőnevekről, FEL SEM TÉTELEZZÜK, hogy ezek ELREJTVE MAGUKBAN, esetleg egy-egy ősrégi, ARCHAIKUS ISTEN vagy URALKODÓ nevét tartalmazzák, és így képtelenek vagyunk már felismerni azt, ami pedig talán éppen szemünk előtt van…

Ez a kollektív FELEJTÉS… !!
És ez az, ami rányomja bélyegét a mi egész magyar őstörténetünkre.

Hogy az utóbbi kijelentésem még meggyőzőbb legyen, érdemes most (kiragadva) bemutatni egy-két példát, azokra az "elfelejtett" ősrégi, Kárpát-medencei szavakra, amelyek ugyan valóban "elrejtve", de valahol mégis, ott lappanganak még ma is minden magyar tudatának mélyén.
Kezdjük ezt el – a ma sumérnak nevezett – ISTENI PANTEON főbb isteneinek, a Kárpát-medencében MÉG MA IS megtalálható neveivel, és közben pedig gondolkozzunk el azon is, hogy HONNAN és HOVÁ, vagyis melyik irányból, melyik irányba történhettek egykor, ezek a név- és szóátadások!

Ilyen név például INANNA (In-an-na). Aki 5000 évvel ezelőtt az ég egyik fő sumér istennője volt, és akinek a neve később NANNA, majd az akkád befolyás erősödésével, a Kr. előtti 3. évezredtől Nana-Istár lett.
És lám a Duna egykori neve szintén Istár (Iszter) volt, és Magyarországon még ma is vannak NÁNA nevű községek:

 NÁNA, falu az egykori Esztergom vármegyében, Párkány közelében, ALSÓNÁNA falu Tolnában, valamint FELSŐNÁNA és TISZANÁNA Heves vármegyében.

INANNA (vagyis Istár) nagy szerelme DUMU-Zi volt… Szerelmük heves volt és mély, mégis vetélkedés lett köztük.
Ez a DU-MU-ZI a tavasz hírnöke és egyben pásztor isten volt.

És lám, a neve a magyarországi DÖMÖS nevével cseng össze, amely az Esztergomi járásban fekszik, és amely a régi iratokban még DIMISI-nek volt írva (!). (vagyis DUMUZ-i --> DIMISI --> DÖMÖS)
És itt, éppen ebben a községben, a korai magyarországi emberi települések egyik legkorábbi nyoma található, amely az őskőkorszakból ismert.
Az 1960-as években pedig egy vadászattal foglalkozó ősemberi közösség telepének maradványait tárták fel itt, amelynek során tűzhelyeket, vadló- és rénszarvascsontokat, pattintott kőszerszámokat találtak itt a régészek…
Tehát DÖMÖS egy nagyon régi település, és ki tudja, hogy több tízezer évvel ezelőtt pontosan miért hívták így ezt az itt lakók, és éppen MELYIK AKKORI ISTENÜKRŐL nevezték ezt el?

INANNÁVAL kapcsolatban még feltétlenül érdemes megjegyezni, hogy Inanna, Istár, Ízisz és Athéné istenségek között sok hasonlóság van… Különböző korokban, sok évezreden át, különböző népek imádták őket, és tisztelték bennük a NŐIESSÉGET, a TUDÁST, a SZERELMET és az ANYASÁGOT.
Ha most keresni akarnánk a bennük rejlő közös eredetet, akkor azt hiszem ezt INANNÁBAN találnánk meg, mert ő volt a sumérek DINGIR INANNÁJA, vagyis a mi Kárpát-medencei ősnépünk TÜNDÉR ILONÁJA.

A magyar "tündér" szó, ugyanúgy mint a sumér "dingir", isteni eredetet jelöl, valami olyat, ami szépséges, de tünékeny, szinte megfoghatatlan, azonban ugyanakkor, mindenütt megtalálható.
A hagyomány szerint Tündér Ilona (vagyis  Inanna-Ishtár) a magyarok ősének TANÁ-nak (vagyis Tanaisz királynak) volt a felesége.
TANÁ-ról sokan nem hallottak közülünk!
Ki is volt tehát Tana?
Ezzel kapcsolatban fontos tudnunk, hogy Kálti Márk Krónikája (1330-ból) Nemroth, vagyis NIMRÓD apjaként, éppen ezt THANÁT nevezi meg, pedig róla a Bibliában, Nimróddal kapcsolatban, nem is találunk említést.
Ugyanis, a bibliai Teremtés Könyve genealógiája szerint Nimród apja Kus (vagy Kús) volt, aki pedig Noé unokája, illetve Hám fia volt. És lám, mégis a magyar krónikákban (ezek az egykori magas rangú szerzetes papok), ellenkezve a Biblia hagyományával, mégis THANA nevét említik Nimród apjaként!
Ez pedig csakis azt jelentheti, hogy EZ EGY ŐSI MAGYAR HAGYOMÁNY, még a kereszténységet megelőző időből!!

Tehát ennek a Tanának és Tündér Ilonának (Inannának), a gyermekük az a NIMRÓD lett, akinek viszont – Anahitától vagyis Enehtől született – két fia HUNOR és MAGYAR volt, akiktől pedig mi magyarok származtatjuk magunkat.

Ez az ősi – talán késő kőkori – ismeret, a Kárpát-medencei ŐSEINKTŐL SUGÁRZOTT KI Európába, és így ez, az ott élő népekre is hatni tudott.
Ezek a népek pedig, e matriarchális társadalmakban – miközben benépesítették a kontinenst, és ők is nevet adtak a hegyeknek és folyóknak –, így nevet adtak Európa második legnagyobb folyójának is (a Dunának), amely ezért akkor az ISTER nevet kapta, az istennőnk:
Ilona-Inanna-Isthar után.

Majd, amikor később Európában ezt a matriarchális társadalmat felváltotta a patriarchális (vagyis a férfi jogú társadalmi szerkezet), akkor ezzel egyidőben megváltozott e folyó neve is.
Így ez már nem ISTER volt tovább, hanem ezt TANÁ(t)ról – a Kárpát-medencei magyar ősapáról – NEVEZTÉK EL, aki Inanna/Ishtár hitvese volt!

Így lett az eddigi Istárból TAN, vagyis DAN, e folyó neve.
Éppen úgy, ahogy a Don folyó is, e Thanát (Danát) után kapta a DAN=DON nevét…

És itt jön a legérdekesebb:
mert, hogy azért mégis emlékezzenek az egykori névadó istennőre, megkapta ez a Dan, a NŐI NEMRE jellemző
"-a" végződést, és így lett a Dan-ból DAN-A, vagyis a DUNA.
Hogy ez valóban így történt, az megmutatkozik a német nyelvben is (amelyben a szavak nemének különböző jele van), mert a Duna ott továbbra is nőnemű maradt (vagyis: die Donau), holott más folyók, többek között a der Rhein, der Main der Inn, der Lech, der Neckar és egyáltalán maga a "folyó" szó is (!), mint főnév, ugyanígy hímnemű: der Fluss.

Természetesen ismertek nőnemű folyónevek is pl. die Oder, die Spree, die Elbe, de ezeknél ilyen jellegű névcseréről, mint a Dunánál, nincs ismeretünk.

És lám, ugyanakkor a Don (amely, mint feltételezhetjük, azonos néveredettel bír, mint a Duna, de "-a" végződés nélküli), így hímnemű is lett, a német nyelvben = der Don.

A másik istenség, akinek a nevével találkozunk a Kárpát-medencében ZU-EN a holdisten. Ezt a nevet sZÖNy község nevében találjuk meg, mely a honfoglalás-kori oklevelekben még ZYEN vagy Zuun néven szerepelt.
SZŐNY, Ószőny, ma Komárom egyik városrésze.
Ez a helység egyike a megye legrégibb telepeinek. Már a kő-és bronzkorszakban is lakott hely volt, amit bizonyítanak az e korokból származó leletek sokaságai.
Ugyanakkor PöSZÖNY, az egykori magyarországi falu, ma Ausztria Burgenland tartományának, Felsőőr járásában fekszik. Területén már a bronzkorban éltek emberek, amit bizonyít a közelben megtalált 16 hallstatti (vaskori kultúra) halomsír, a Kr. e. 750–450 körüli időszakból... A falu az egykori középkori leírásokban PÖZSÖN, vagy PE-ZEN néven található. (vagyis: Zuen-Zen-Zsön-Szön-Szöny)

Ugyanakkor a levegő sumér istene EN-LIL(vagy LIL-EN) volt, akit az akkádok El-lill néven imádtak.
E nevekkel a LILLE és LELLE (pl. Balatonlelle) helységneveink csengenek össze.

Ez utóbbival kapcsolatban, itt szeretném most – egy kicsit bővebben – bemutatni, hogy mennyire nem légből kapott az a teóriám, hogy ezeknek a neveknek az átvételei, nem kizárólag Mezopotámiából a Kárpát-medence felé, hanem éppen FORDÍTOTT IRÁNYBA is történhettek.
Ugyanis, a Szókratész előtti görög gondolkodók – a MEZOPOTÁMIAI VILÁGKÉP ALAPJÁN –, azt állították, hogy a víz a létező világ kezdete, vagyis az ős-szubsztancia, amely minden létező lényege, maga az eredet, vagyis az EGY, amelyet a székely-magyar rovásírás is külön jelöl, a kettőskereszt jelével, és így neve még ma is megtalálható a magyarok címerében.

Ezek az ősi gondolkodók azt tartották, hogy a VILÁG KELETKEZÉSEKOR, a gázszerű, vagyis az ANYAGTALAN SEMMI, FELROBBANT és ekkor vált el egymástól a szellemi és az anyagi világ.
E robbanás pillanatában, e PÁRASZERŰ, LÉGNEMŰ anyagból ugyanakkor kétféle víz keletkezett:
a felső, légies, égi víz, amely a SZELLEMI víz, vagyis az IDEA, és
az ANYAGI, vagyis a már materializálódott, alsó víz, az EIDOLON.

Ez a földi víz azonban, csupán a MÁSA lett az égi víznek… Ez magyarázza meg a nevét is, mert az "Eidolon" szónak az ókori görögöknél "tükörkép, jelenés és hasonmás" volt a jelentése.
Ezzel szemben az égi víz, ugyanakkor azért kapta az "Idea" nevet, mert ennek a jelentése a "szellemi gondolat" . Ez pedig a görög "forma, minta" szóból származik.

Már ebből a két névadásból is látható, hogy a görög filozófusok – a már említett mezopotámiai minta alapján – szintén úgy látták, hogy az égi (szellemi) vizek az elsődlegesek, és hogy ezeknek csak TÜKÖRKÉPEI a földi, anyagi vizek.

A gázok felrobbanásakor azonban, ez a nehéz anyagi víz lehullott a földre és létrehozta a tavakat és a tengereket.
Ez a kétféle víz azonban, azóta is állandóan keveredik.
A földi víz, a meleg (a HŐ) hatására párává alakul, és így felszállva (FEL-HŐ) az égi vizekkel keveredik, amelyek aztán – ott a felhőkben így összegyűlve – végül elnehezülnek és így ezekből a földre hullva, vagyis leESVE és ESŐvé válva, ismét összekeverednek a földi vizekkel, azzal eggyé válva.

Amikor ez a teremtő és univerzális EGY – aki a suméroknál ANU volt – ezt látta, elosztotta ezt a világot két fia, Enki és Enlil között.
Így vált ENKI a szárazföld és a földi vizek urává, ("ÉN a KI" az anyag ura)  a KI szó alapvető jelentése föld, talaj vagy hely alapján,
ENLIL pedig a levegő és az égi vizek urává. ("ÉN a LIL", vagyis a LÉ´LEK URA).

Ezért tudta később Enlil – a sumér mithologia szerint – ÖZÖNVÍZZEL sújtani a Földet, mivel, mint a levegő és a felső vizek, valamint a viharos szél ura, az Athrahazis eposz szerint, megharagszik az emberiségre és föntről áradatot és vihart bocsát a földre. Így ugyanúgy megnyitotta az "égi vizek csatornáit és zsilipeit", mint a bibliai Jehowa... Mivel a héber Bibliában (és ugyanígy a keresztények Ószövetségében is) ez a JEHOWA tulajdonképpen a sumér ÉNLIL személyének felel meg, így az ÖZÖNVÍZ eseményről, ott a Bibliában ezt olvashatjuk: 
"Azt mondta az Úr Noénak [Ter7:1] esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át.[Ter7:4] és ...megnyiltak az ég zsilipjei. [Ter7:11] 

Tehát En-LiL-nek e "mitológiai tette miatt", egykor a Kárpát-medence is víz alá került.

              Ez a geológusok szerint a miocén végén (kb.11. millió éve) történt az ún. lemeztektonikai mozgások             következtében, miközben a Kárpátok íve megemelkedett, a mögötte lévő belső terület (a mai Kárpát-medence aljzata) vékonyodni és süllyedni kezdett, így egy hatalmas medence jött létre, amelyet elöntött a víz.
             Ez a folyamat aztán a pleisztocénra befejeződött és a víz apadni kezdett. Maga a pleisztocén pedig kétmillió évvel ezelőtt kezdődött, és nagyjából 11 700 évvel ezelőtt ért véget. Hozzá sorolják az első eljegesedést, mely így a jégkorszak kezdete lett.
            A korszak végének pedig az utolsó eljegesedés befejeződését (vagyis a Würm-glaciálist) tekintjük, amely nagyjából 11 500 évvel ezelőtt fejeződött be, illetve antropológiai szempontból, a paleolitikum, vagyis az őskőkorszak végét jelenti.

Ezzel tehát  létrejött az egykori PANNON-TENGER, amelynek a pleisztocén végére megkisebbedő maradványa, a mai BALATON.
És ki tudja, hogy az akkori (11 000 éve itt élt) Kárpát-medencei őseink, hogy nevezték ezt az istent, aki a vízözönt rájuk zúdította?

(lásd az ezzel kapcsoltos fenti képet, a Pannon tenger egykori kiterjedés´´et!)

És ekkor kezdődik el – ezen írásunk szempontjából – itt nálunk egy fontos dolog.
Ugyanis ekkor, ezen időszakon belül, kezdődnek meg az akkori, itt élő emberőseink NÉVADÁSAI, itt a Kárpát-medencében. Mert lám, egyáltalán nem lehet véletlen, hogy éppen ezért, például a Balatontól alig 10 km-rel délebbre fekvő, LULLA somogyi helységnek a neve, nemcsak az Özönvizet okozó sumér EN-LIL (LIL-EL) istenre, illetve annak az akkád El-lill nevére emlékeztet, hanem – mivel ez egykor, az akkoriban sokkal nagyobb kiterjedésű Balaton partjának, még a közvetlen közelében is volt, így – ez emlékeztet az akkori NAGY VÍZRE is.

Pontosan ezért találjuk itt BALATONLELLÉT is, hiszen ez is (az egykor lassú apadásnak induló és egyre kisebbedő, Kárpát-medencei őstenger mai maradványának), a mai Balatonnak a partján fekszik…

De, nyilván ugyanez a helyzet még LILLAfüred nevével is, amelyben a LILLA szó sem a lila színről, hanem a mellette levő tó egykori nevéről kapta a nevét, amely LILLA vagy Lelle lehetett…(gondoljunk itt az akkád EI-LILL névre!)
Majd ebből aztán ott egy fürdő-tó, egy FÜREDŐ hely lett, amely így a LillaFÜRED nevet kapta. Ugyanúgy mint, ahogy ezt a Balaton melletti Balatonfüred-nél is látjuk, amint ezt annak a neve is mutatja...

A Pannon-tenger lassú kiszáradása még az őskorban is javában folyt, amikor pl. az említett LULLA falu környékén, az ottani Jaba-patak völgyében, már ŐSKORI emberi telepek voltak, amelyeket az ásatások is bizonyítanak…

Mindebből jól látható, hogy a Lilla, Lulla és Lelle nevek, tehat mintájául is szolgálhattak a Mezopotámiában KÉSŐBB KIALAKULÓ (!!)  Enlil (EL-LILL) istenség nevéhez, amely – az akkoriak hite szerint – felelős volt az özönvíz kiváltásában, ugyanúgy mint (e mitológia szerint)  nálunk is, a Kárpát-medencei, Pannon-tenger létrehozatalában.

De ugyanezt a következtetést vonhatjuk le UD (vagy UTU) NAPISTEN nevével kapcsolatban is.
Ugyanis a sumér UD-SA kifejezés jelentése "fényes és kegyes napisten".
Ezzel pedig a Pest megyei ÓCSA város (a Gyáli járásban), vagy a Váci járásban fekvő ACSA helység nevei csengenek össze.
Mivel a NAGU jelentése: nagy; 
az UD vagy UTU jelentése : napisten, így 
a NAGU-UD jelentése pedig a "nagy napisten"… Ezt pedig a NAGYOD község nevében látjuk viszont, amely helység ma már szlovákiai Nyitrai kerület, Lévai járásában fekszik.

Ugyanakkor a sumér UG-UD-SA jelentése a "fényes napisten népe". Ezt megint csak egy magyar névadásban, UGOCSA megye nevében találjuk meg, amelynek a kárpátaljai területe már a kőkorban lakott volt. Ugyanis a homo erctust a középső kőkorban felváltja ott a neandervölgyi ember, majd ezt pedig később, a homo sapiens.
Az újkőkorban pedig legjelentősebb kultúra ezen a területen a Körös-kultúra.Tehát láthatjuk, hogy azok a magyarországi helységek, amelyek nevei összecsengenek a mezopotámiai istennevekkel, már évezredek óta lakott területek voltak itt a Kárpát-medencében.

Így, ezeknek az embereknek mindenképpen kellett, hogy legyen KULTÚRÁJA és VALLÁSA, valamint e hitüknek megfelelő ISTENNEVEIK is…

Azonban, az UD/UTUszavaknak, a NAP (vagy napisten) jelentésével, még ennél is tovább mehetünk. Mert észrevehetjük, hogy a sumér GAL (vagy KAL) szórész, nemcsak az általánosan ismert "nagy" jelentéssel bír (mint például a már említett Lu-gal =király szóban),  hanem jelenti a születést , a KELést, pontosabban a KIKELést, vagy növekedést is (megnagyobbodás értelemben).
Ezért jelenti a sumér KAL-UTU szó, a Nap születését (kiKELET-ét) vagyis magyarul a Nap-KEL-tét.
De ebből a Kal-utu szóból származó, sumér KEL-ETE pedig magyarul, a KELETI égtájat jelenti.

Ugyanakkor, innen származik KILITI helységünk neve is (Balatonkiliti), amely település valóban a Balaton KELETI PARTJÁN található, a Balatonról nézve ott, ahol a NAP (az UTU) felKEL.

A sumér NUG szó pedig lepihenést, NYUGvást, NYUGtot jelent. (Ahogy ezt Novotny Elemérnél és Varga Zsigmondnál is megtaláljuk)
A sumér NUG-UTU így a Nap lepihenését jelenti, ami magyarul pedig a NAPNYUGTÁT, de egyben a NYUGAT-i égtájat is jelenti.
Mindezek alapján ismételten ki kell hangsúlyozni, hogy itt nem lehet véletlen szóegyezésekről szó, hanem sokkal inkább egy ősi kultúra és annak szavainak transzportjáról, illetve azok fennmaradásáról.

Ez pedig jól illik abba a már korábban is felvetett teóriámba, amely szerint itt, egy pulzáló, IDE-ODA – vagyis NYUGATRÓL KELETRE, majd sok ezer évvel később KELETRŐL NYUGATRA – történő, nép- és kultúrakiáramlást, majd annak az onnan történő visszaáramlását láthatjuk.

Ez a visszaáramlás pedig a Kr.u. 4-10 században történt, amikor is a Kárpát-medencébe egyik a másikat követve, visszatértek keletről – az egymással rokon – hun, avar és magyar népeink, és hozták ide magukkal VISSZA azokat a szavakat, amelyek egykor, még jóval a neolitikum előtt, éppen innen a Kárpát-medencéből áramlottak kelet felé… Mégpedig el, egészen a későbbi mezopotámiai civilizáció bölcsőjéhez, onnan pedig aztán a görögök felé...

Tehát, a később, ide visszatérő SZTYEPPEI LOVASOK, a yamnaya és a szkíta kultúra népei, ide már úgy érkeztek, hogy itt minden hegynek, víznek és helységnek neve volt.

Vagyis, a mi – ma MAGYARNAK nevezett – népünk legősibb fele (összességében a 54 %-a) adta itt, a mi földünknek az első neveket, az őseink másik fele pedig, hozta ezt ide vissza, és ezek összességét használjuk töretlenül, mind a mai napig, itt a Kárpát-medencében..., mi MAGYAROK!


BEFEJEZÉSKÉNT, és nem hangulatrombolásként, szólnék még azokhoz, akik továbbra is csak csóválják a fejüket, hivatkozva a "hivatalos" nyelvészet, nyelvfejlődési szabályaira és törvényszerűségeire.
Azonban ezeknek is csak azt mondom, mint mindenki másnak is, hogy miért kell egy olyan nyelvészet szabályaival bíbelődniük a magyaroknak, amely szabályokat németek készítették a saját népüknek, és távolabbi dimenzióban, a velük rokon indogermán (illetve indoeurópai) nemzeteknek.
Ha belegondolunk, az itt fentebb leírtakat nem is tudnánk lefordítani pl. egy németnek, mert nem értené meg azokat a hangulati és jelentéstartalmi összefüggéseket, amelyeket mi, minden magyarázat nélkül megértünk.

Számunkra ugyanis magától értetődő, hogy például az ENLIL névben a LIL az a lélekkel és a levegővel, a lélegzéssel van kapcsolatban.
És azt, hogy a LIL az a LÉLEK-kel, a LEHELET-tel van kapcsolatban, már csak azért is megértjük, mert LEHEL vezérünk másik neve is LÉL volt. És ez a Lehel vezérünk, élete utolsó percében Regensburgban még belefújt, (beleLEHELT) a kürtjébe, majd nagy LÉLekjelenléttel ott agyonsújtotta Konrád császárt, jól tudva, hogy ezután majd ő is ki fogja LEHELni az életét, vagyis a LEL-két.

Tehát, pontosan ezért érthető az is a számunkra, hogy ez az EN-LIL, a felső vizek ura volt, amely a LEVEGőben LEBEGett (B=V).
Abban LEVEGőben, amit mi beLÉLEGzünk, mindaddig, ameddig a testünkben LÉLek van.Ezt mi egyszerűen értjük, mert ez a mi anyanyelvünk, és ez része annak hálózatnak, amely az agyunkban kialakult csecsemőkorunk óta. És így ezt valójában, csak mi is tudjuk – a szavaink mélyebb jelentésében is – megérteni…

Ezért ne is várjuk ezt el egy némettől, vagy egy más indogermán személytől.
Támaszkodjunk tehát bátran a saját megérzéseinkre és a saját nyelvi törvényeikre, valamint gyökrendszerünkre.

Ha pedig mindezt megértjük és elfogadjuk, akkor már ne is tekintsük magunkra érvényesnek, az indogermán hangtani törvényeket.
Mert az NEKIK (a más nyelvűeknek) lett megírva.
Mi pedig magyarok vagyunk!

Méghozzá, az egyetlen ilyen nyelvű nép, amelynek tagjairól azt hiszik, hogy a nyelvük miatt egyedül kell "kóborolniuk" a világban.
Pedig valójában éppen a VILÁG teszi ezt, keresve a maga helyét és a szabadságát.
Mert ez az, amit nekünk magyaroknak nem kell keresnünk! A mi helyünk több ezer éve itt van Európa közepén, ahol mi hihetelen szellemi szabadságban élünk... Egyben, éppen ez az is, ami nemcsak KIEMELKEDŐVÉ, hanem egyben LENYŰGÖZŐEN RENDKÍVÜLIVÉ is tesz bennünk!
És pont ezért vannak irigyeink, mert ez az, amit képtelenek megérteni…

(TTG)