Dr. T. Túri Gábor: Piroschka - Gulasch - Pusta

Igen, így ezzel a degradáló "Piroschka – Gulasch – Pusta" szlogennel ismernek, és így is tekintenek ránk a nyugat-európai indogermán (indoeurópai) népek tagjai.
Sajnos ez az én benyomásom, és éppen ezért ennek próbáltam az okát keresni.A körülöttünk elhelyezkedő magyar utódállamok – szintén indoeurópai – politikusai, ugyanígy ezzel mantráznak, a 20 század első évtizedei óta, amikor a mai (megmaradt) Magyarországról beszélnek. Persze rögtön hozzátéve, hogy ezek a barbár magyarok, egykor ezer éve betolakodva ide a Kárpát-medencébe, elfoglalták az ő jelenlegi szép országaikat. Addig mondják ezt, és ezt olyan meggyőződéssel is hangoztatják, hogy végül nemcsak a saját – újonnan megalakult országaik – népeik, hanem saját maguk is elhiszik...

Tehát ez egy vélemény-terror, és ez így van irányítva.
Vagyis magyarul, az ország vezetői akarják ezt így tudatosítani a saját lakosságukkal…, és ugyanakkor ezzel tele is kürtölik a nyugat-európai médiát is.

Ezért van az, amit úton útfélen hallok, hogy amikor valaki visszajön a magyarországi nyaralásából, meglepve hangoztatja, hogy "nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép ország ez a tietek, ennyi kultúrával, múzeummal és színházzal... Érdemes oda elmenni!"

Aztán egy-két hónapon belül azonban elfelejti mindezt, a tv és a rádió "jótékony" agymosása miatt, és ismét visszazuhan a "Piroska- gulasch- pusta" jól beléjük vert állapotába...
Sajnos!

És pontosan ezért mondja maga Orbán Viktor is az Eu Parlamentben és más riportjaiban, hogy

"jöjjenek el személyesen Magyarországra és ott győződjenek meg róla, milyen az országunk, és ne a médiának higgyenek!!"

Na de ez, mindeddig csak "falra hányt borsó!" marad.Ugyanis, valójában, nem ismernek bennünket itt Európában. Pedig nyugati keresztény államként idestova több mint 1000 éve, és államalakulatként pedig 896 óta, már 1130 éve, és mint más néven ismert, de azonos nyelvet beszélő népként, az avar kaganátus 568-as megalakulása óta (egészen a 800-as évek első feléig), bizony jelentős tényezői voltunk az európai politikának.
Sőt, ha ehhez hozzávesszük a szintén rokon hunok itteni jelenlétét, valamint a még azoknál is régebbi, és szintén kultúrális nyomokat, valamint írásos emlékeket hátrahagyott Kárpát-medencei elődeink jelenlétét is, akkor már itteni jelenlétünk, itt Európa közepén, hosszú évezredekre nyúlik vissza.

Mégis, hogy lehet, hogy nem így tekintenek ránk a körülöttünk élő indoeurópaiak?

E kérdés megválaszolásához érdemes elővenni egy angol nyelvkönyvet és abból idézni... 
Ez a tankönyv pedig, 1963-ban majd utána 1967-ben jelent meg, és a tankönyv szerzője Donald W. Lee, egy egyetemi tanár (Houston University). Ennek a könyvnek az 53-55. oldalain, az angol nyelv szépségének és felsőbbrendűségének ismertetésekor – összehasonlításként a "finnugor" nyelvekről – idéz dr. Margaret SCHLAUCH (1898-1986) megállapításaiból, aki a New York-i Egyetem középkori tanszékének oktatója volt, közben pedig elismert vendégdocensként a Chicagói Egyetemen német nyelvtanárként, valamint a Johns Hopkins Egyetemen angol nyelvtanárként is oktatott, mivel 1929–30-ban a Guggenheim-ösztöndíjasa volt német és skandináv irodalom szakon. Majd végül, 1951-ben pedig professzorként meghívták a Varsói Egyetem angol és az általános nyelvészeti tanszékének vezetésére.

• Ez a nyelvész körökben ismert személyiség pedig a következőket állította e könyv szerint. (Forrás: English Language Reader Taschenbuch – 1. Januar 1963

• von Donald W. Lee, Autor. (ASIN ‏ : ‎ B000GU69DG, Herausgeber ‏ : ‎ Dodd, Mead & Co
• Erscheinungstermin ‏ : ‎ 1. Januar 1963.) :

"Európában van néhány nyelv, mely teljesen idegen az indoeurópai testvériségtől. Az idegen Finnországban egyetlen rokonhangzású szót sem hallhat... Ugyanezt tapasztalja a látogató Magyarországon, Észtországban és a Lappföldön is.

1. Ez mind "külföldi", mely meghatározás szó szerint értendő. Ezek a nyelvek századokkal ezelőtt KÍVÜLRŐL érkeztek. VÁNDORLÁS révén értek ide a Volga és az Ural mindkét oldaláról.
2. A "magyar beszéd" portyázások (incursions) sorozata folyamán lett áthurcolva ide. Ezek a portyázások egészen a középkorig tartottak és a feldúlt ittlakókat – akik már többé-kevésbé kialakulóban voltak a római birodalom peremén – a félelem terrorjával rettegették."

Azután itt felsorolásra kerülnek mindazok a kis finnugor népek is, amelyek az Ural északi, elérhetetlen és járhatatlan vidékén élnek, ahová a Volgától jutottak el, majd ezek között megemlíti a szamojéd népet – mondva, a "SZAMOJÉD az orosz elnevezés, és azt jelenti, ÖNEVŐ"... – vagyis, hogy KANNIBÁL.

Ez a nép pedig így, a "finnugor" származási elmélet szerint, a magyarok rokona. 
Vagyis ezzel bennünket úgy állítanak be, mintha mi így, emberevők rokonai lennénk...(!!!)
Megjegyzem, ennek a könyvnek van még egy tajvani kiadása is, az ottani kínai tanulók számára!!!... Megy ám itt a reklám gőzhengere!!…

Pedig, mindezzel ellentétben, már hosszabb ideje elegendő információink vannak a magyar nyelv és annak használóinak az európai jelenlétéről.
Ez természetesen nem igen passzol az európai indogermán népek 19. század óta hangoztatott felfogásához, éppen ezért nem árt ezt, ismét és ismét tudatosítanunk, és az európai magyar nyelv ősiségének tényével minél többeket megismertetnünk.

Ez az egyetlen lehetőségünk, hogy a mindezzel ellenkező (és legtöbbször lehengerlő) véleménnyekel szembehelyezkedhessünk.

Sajnos azonban, annak is tudatában kell hogy legyünk, hogy pont a mi magyar Akadémiánk és a hivatalos történelemírásunk, éppen a saját nyugat-európai kapcsolódásai miatt, nem kereste és közülük a legtöbben ma sem keresik, ezt az ősnyelvet és őskultúrát itt Európában… Így "természetesen" itt a Kárpát-medencében sem, pedig ahol erről itt, több ezer éves írásos nyomok is tanúskodnak…

Mert nézzük meg, hol is keresték eddig ezt az ősnyelvet, melyet oly fontosnak tartott megtalálni az indogermán történetírás (és fajelmélet)?

Keresték azt: a szumíroknál, Egyiptomban, Indiában, Elámban és a régi Judea területén, de, végül is, mint ahogy írtam, még csak véletlenül sem a Kárpát-medencében.

Tehát pont ott nem keresték, ahol pedig bizonyítottan, legalább 10.000 éve létezik ez az európai ősnyelv…

Ugyanakkor azt is tudjuk már, hogy ez a Kárpát-medencei nyelv mindig frissítést kapott az ide be- illetve visszavonuló rokon népektől, melyek egykor szintén ebből az ősnyelvből eredtek.

Ezen népek voltak többek között az etruszkok, a kelták, a hunok, az avarok és végül

a 896-ban ideérkező, magyarok.

És ezen utóbbiak bevonulása óta, tehát a 896-os esztendőtől kezdődően, nevezzük itt ezt az ősnyelvet MAGYARNAK.

Ugyanakkor azonban azt is észrevehetjük, hogy ezen utóbb felsorolt népek és nyelvek, a magyart kivéve, a hivatalos akadémiai vélemények alapján, már régen kihaltak.

Ez bár igaznak látszik, azonban mégis csak féligazság.

A mai legújabb kutatási eredmények azt mutatják, hogy ezek a kihaltnak vélt nyelvek, mint rokon nyelvek, a mai magyar nyelvben éltek és élnek tovább.

Eszerint ezen nyelvek meglétét, nem lehet és nem is szabad, máshogy értelmezni, mint e nyelvcsalád természetes fejlődését és így érthetően, ezen különböző névvel illetett nyelvek, valójában EGYAZON NÉP NYELVÉNEK, különböző fejlődési fokozatait képviselik.

Így végülis, a fejlődés mai állapotában, ezek törvényszerűen a mai magyarnak nevezett nyelv kialakulását erdeményzték.

És itt rögtön felhívnám a figyelmet két különlegességre :

1. Érdekes, hogy az elismert indoeurópai tudósok, pont ezeket a fent említett nyelveket nem tudják pontosan csoportosítani és így más ötlet híján vagy a «rokonság nélküli nyelvek » vagy az «ismeretlen eredetűek » csoportjába sorolják.

2. Ami szerintem viszont a legérdekesebb (és egyben a legkülönösebb is), az pedig az, hogy itt Európa közepén ez az indoeurópaitól oly annyira elütő magyar nyelv, nem ébreszti fel a nyelvészekben a kutatási vágyat és legalább nem próbálnak meg, ezen az úton is eljutni a nyelvek gyökeréhez.

Természetesen vannak kivételek is mint Krantz, Alinei, Naddeo és a kislétszámú követőik, de a nagy többség mégsem vesz tudomást arról, amit pedig Grover S. Krantz (1931–2002) amerikai antropológus, aki nyelvészeti földrajzzal is foglalkozott, egyértelműen kijelentette, hogy:
"Európa utolsó ma is élő közép-kőkori nyelve a magyar"

("die letzte lebendige mesolitische Sprache von Europe")

Így más – és itt most helyszűke miatt nem felsorolható okok miatt – véleményem szerint, ebben az "ősnyelv kérdésben", a végső szót, előbb vagy utóbb, csakis a magyar nyelv, és nem pedig valamilyen más nyelv, nyelvi szerkezetének és fejlődésének a kutatása fogja kimondani.

Mert, nem állok egyedül azzal a véleményemmel, hogy az európai nyelvek kialakulásában a magyar nyelvnek egyedülállóan fontos, pontosabban fogalmazva, központi és lényegileg meghatározó szerepe volt.

E tételnek a kijelentéséhez és vállalásához, természetesen egy valódi paradigma váltásra van szükségünk és meg kell tanulnunk, az évszázadok óta "belénkvert" kisebbségtudatot levetkőzni, és ennek ellenkezőjével érvelni.

Nem szabad hagynunk, hogy ezt a véleményünket a kétkedők egyszerűen "nemzetieskedő" vagy netán "irredenta" jelzővel illessék, hanem ezektől a másvéleményű hangadóktól logikus ellenérveket kell elvárunk és megkövetelnünk!

Mert nálunk egyáltalán nem a nacionalizmus a mozgató rugó, szöges ellentétben éppen az egykori európai, indogermán kutatókkal, akik ugyan az ősi Kelet kincseit kiásták, miközben az ún. árja népet keresték, de kutatásaikat nem a tudományos semlegesség motiválta, hanem e kutatók, munkájuk eredményeként bizonyítani kívánták saját népük, ezen árja népektől való származását.

Ezzel pedig, azt az igencsak megkérdőjelezhető jogukat igyekeztek elfogadhatóvá tenni, hogy nekik, mint "kultúrnépnek", (vagyis, ahogy ők nevezték magukat: "Kulturvolk"-nak) jogukban állt az általuk barbárnak titulát afrikai, indiai, ausztráliai vagy éppen dél-amerikai, természeti népeket leigázniuk, természeti kincseiket elrabolni és kultúrájukat a gyökerejükig megsemmisíteni.

Ezen árja származásuk hangoztatásával, a lelkiismeretük (mind a mai napig) könnyebbé vált, amelynek eredményeként, a kereszténység szólamai mögé bújva, a saját civilizációjukat kényszerítették e népekre….

De ne legyünk igazságtalanok, mert ez akkoriban nem csak a németekre volt jellemző, hanem a velük együtt kutató angolokra, franciákra vagy olaszokra egyaránt. Vagyis az indoeurópai népekre.

De nagyot kellett csalódniuk, mert nemcsak az indoeurópai ősnyelvet, de még csak az ún.idoeurópai ős-árja népet sem sikerült megtalálniuk.

Azonban, tisztán tudományos szempontból is hibát követtek el, mert miközben az ún.árja ősnépet és nyelvet kutatták, abból az elhamarkodott tézisből indultak ki, hogy ez csak egy, az ő nyelvükhöz hasonló, ún.flektáló, vagyis hajlító nyelv lehet. Hiszen már korábban, "a priori" azt is kimondták, hogy az agglutináló, vagyis ragozó nyelv (mint pl. a magyar) egy alcsonyabb nyelvi fejlettség fokozatát képviseli (sicc !!)… Ebből az következett a számukra, hogy így a keresett őskúltúr nép, csakis az ő "fejlettebb" (sicc!!), idogermán, flektáló nyelvükkel lehet rokon.

Eközben azonban napvilágra kerültek azok a fontos sumér írásos leletek, amelyek mindezek ellenkezőjét bizonyították. Sőt az is, mint ahogy azt C.C. Uhlenbeckre és E. Forrerre hivatkozva, W. Schmidt is megállapította, hogy az indogermán nyelv csak jóval később alakult ki.
Vagyis így:"egyértelműen a Kr.e. 2. évezredre teszik az indogermán nyelvek kialakulásának
kezdeteit."

(Forrás:W. Schmidt "Die Herkunft der Indogerman und ihr erstes Auftreten in Europa" (Az indogermánok eredete és első megjelenésük Európában) c. műve)

Így az indogermán kutatók is, egyre inkább kezdték elveszteni azon meggyőződésüket, hogy ez a kultúrnép velük rokon lenne…

Végül, hogy a maguk fesőbbrendű hitén azért csorba ne essen, ezek után még csak el sem kezdték kutatni a sumér nyelvnek az agglutináló (ragozó) nyelvekkel, többek között a magyarral, való összefüggéseit. És ebben – mint tudjuk – sajnos társszerepet játszott a 19. századi Magyar Tudományos Akadémia is!

Így végül gyorsan ki is nyilvánították, hogy a sumír valójában egy rokontalan nyelv, és mint ilyen, nyomtalanul el is tűnt, ca. Kr. előtt 1500-ban, a történelem szinpadáról.

Ezt követően pedig a kutatók, már csak a sumérokat követő, akkádokról és más sémita népekről írtak egyre bővebben, amelyek köztudottan már valóban az indogermán, valamint semita népekkel voltak rokonok.

Ez a megváltoztatott felfogásuk, ezután hamarosan, be is került – és azóta is bent van – a köztudatba, elfeledtetve ezzel a turáni sumér (szumír) nép jelenőségét…

Ezek után nem csoda, hogy azóta is igyekeznek bennünket beskatulyázni a "finnugor" származási elmélet szerinti kis népek csoportjába, amelybe az előbb említett szamojédek is tartoznak. Közben persze jól kiemelve azt, hogy ez a népnév "emberevőt" jelent, és így ezt "nagy igyekezettel" a magyarok rokonaként feltüntetve, úgy állítják be, mintha mi magyarok az emberevők rokonai lennénk(!!!)

Persze, most nyilván vannak (még a magyarok között is !), akik ezt így olvasva, mindezt megmosolyogják, és jelentéktelen, "rég lejárt lemeznek" gondolva, állítják, hogy ennek ma már nincs juelentősége Európában, különösen pedig nincs az Európai Közösségen belül.

Pedig nagyon is érdemes lenne belegondolniuk – akármilyen nagy mellénnyel is állítják ezt, és akármilyen "magas szinten" is használják tárgyalásaik közben a német, angol, vagy francia nyelvet –, hogy most éppen az a generáció van az Európai Unió vezető posztjaiban, akik ezekből, a fent bemutatott tankönyvekből tanultak.

Ők most a mi üzletpartnereink...
És ők (ha nem is mondják ki nyíltan, de valójában) így néznek ránk, mert ez van a tudatukban, ha ránk gondolnak... EZT NEVELTÉK BELÉJÜK!!
Ezt tanulták az iskolában!!

Ne becsüljük le, egy fennhéjázó kézlegyintéssel, ezt a pszichológiai tényt, mert ez igen nagy hiba lenne!

Persze, nem kell mellveregetve mindig ezzel kezdenünk a velük való tárgyalást, de azért bátran, ezen ősi származástudatunk valós hitével, elég erőt és ellenállást kell felmutatnunk az ilyen és az ehhez hasonló idoeurópai vélemények kivédésére.

Mert ezek, mint az előbbiekben láttuk, bennünket "idegennek és betolakodónak" tartanak, közben akármennyire is kedvesen fognak velünk kezet, (és veregetik meg a vállunkat) bizonyos saját üzleteik érdekében!!

Vagyis ősiségünk biztos tudatával kell az Európai Unióhoz tartoznunk (ha már politikusaink így döntöttek), és emelt fővel, biztos tudással kell ott, a mi ősi országunkat és kúltúránkat képviselni...

Sőt, ha kell szembeszállni azokkal a véleményekkel, amellyel az itt idézett angol tankönyvben is találkozhattunk.

(TTG)