T.Túri Gábor: A hortobágyi délibáb mondája, vagyis a „tündérnő szalagja”

                                          Hortobágy délibáb (1933.) Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs 

"A hortobágyi délibáb eredete" (1) témájában nemrég egy érdekes cikket olvastam Ökrös Mariann tollából. Ebből megtudhattuk, hogy a tündérasszony régi népi neve a "bába" és ezért innen ered a szivárvány neve a "bába-bukra", vagyis a "tündérnő szalagja" is. De ez az eredete a "déli-báb" nevének is – írja a cikk –, amely a népmese szerint, a Nap és a tenger kölcsönös szerelme, a melyet az apa, vagyis a puszta akadályoz.
E forró szerelem szülötte lesz a Naphoz emelkedő, tengert mímelő tünemény:  a magyar délibáb, más európai nyelven "fata morgana".
Mivel erről a hortobágyi népi történetről eddig nem hallottam, örömmel fedeztem fel most ebben olyan összefüggéseket, más ókori népek mitológiájával kapcsolatban, amit itt feltétlenül érdemesnek tartok megemlíteni.

Az első, ami feltűnt, hogy a szerző, Ökrös Mariann azt írja a cikkében, hogy "a tündérasszony régi neve bába".

Ezzel kapcsolatban ismert, hogy a mezopotámiai mitológia INANA istennője ott másnéven  Dingir Inana volt, és ő volt az, aki a mi magyar meséink Tündér Ilonájaként él a népi emlékezetünkben.
Ezek a "mesék" pedig nem mások, mint a mi magyar mitológiánk, nép száján fennmaradt töredékei...

Aki ebben kételkedne, annak ide leírom, hogy a Dingir (amit a sumér ékírás egy csillaggal jelölt) Istent /Istennőt vagy "isteni szellemet" jelentett… Ami így, láthatóan jól megfelel a magyar "tündér" szó jelentésének, és ennyi évezred után, még hangzásban is jól megegyezik vele.
Az "Inana" pedig hangzásban tagadhatatlanul megfelel a magyar "Ilona" névnek.

Egyes kutatók véleménye szerint, ugyanakkor ennek az Inanának a személye megegyezett a sumér BAU-DAG-ASSAN-nal, aki viszont nálunk Boldogasszonyként (Bau-dog asszony) volt ismert, és aki ugyanakkor a székelyeknél még ma is BABBA Máriával azonos.
Tehát, így – azt hiszem – teljesen érthető, hogy a "bába-bukra" az említett írásban, miért azonos a "tündérnő szalagjával" vagyis a szivárvánnyal.

Nem kevésbé figyelemre méltó, hogy ennek a BAU-DAG-ASSAN-nak éppen hét lánya volt, akik egyébként a mai magyar keresztény vallásunk hét boldogasszonyai lettek (ezek más keresztény vallású népnél ismeretlenek!) és emiatt mondjuk, hogy a "hétszínű szivárvány."

Érdekes módon a délibáb keletkezésének ez a szép magyar története, amit itt olvashattunk, feltűnően összecseng egy egyiptomi mitológiai történettel.

A "Bremai Rind Papirusz" tanúsága szerint, ugyanis Atum-Rá az ősisten, önmagával egyesülve világra hozta magából vagyis pontosabban, szájából kibocsájtotta (kilehelte), a két gyermekét Shu-t és Tephnu-t, a levegő és a vizek isteneit.(2)

Kettejük gyermekei lettek SEB (vagy más írásleletek alapján Geb) és NETH (vagy Nut) a földnek és a mennyboltnak az istenei.

Ez a SEB és NETH (tehát a föld és mennybolt) szerették egymást, ami haragra lobbantotta nagyapjukat, Rá istent, és amikor később e szerelmespárnak még gyermekei is születtek (Ozirisz, Izisz, Horusz az idősebb, Seth és Nephtis), akkor Rá, a Napisten parancsot adott SHU-nak (vagyis a levegőnek), hogy válassza el egymástól e szerelmespárt.

A mi,  most hortobágyi meseként megmaradt mitológiánk szerint, viszont itt ebben a NAP (mennybolt) és a tenger (Shu) szerelméről van szó, akik szerelmét nálunk a puszta (a föld vagyis SEB-isten) akadályoz meg.

E.A Wallis Budge bemutatott a könyvében egy képet (3), amelyet most ide én is felteszek, mivel ez azért érdekes, mert ezen jól látható az említett NETH, akinek testén az égbolt csillagait fedezhetjük fel, alatta pedig ülő helyzetben láthatjuk az apját, Shu-t (a levegő istenét), aki elválasztja őt a földtől, vagyis a szerelmétől SEB-től.

                           2. kép
                                        Net, Shu és Seb istenek (E. A. Wallis Budge, The Gods of the Egyptians)

Ha azonban jobban megfigyeljük, akkor észrevehetjük, hogy ennek a SEB-nek a teste sérülésekkel, vagyis SEB-ekkel van borítva! Ugyanakkor, a sumir ékírásos forrásokból ("A teremtés eposzá"-ból és az "Atrahasis eposz"-ból), tudjuk, hogy a Földet millió évekkel ezelőtt, egysúlyos katasztrófa érte.
A meteoritok százai csapódtak a felszínébe és sértették ezt fel, ezzel számtalan sérülést (SEB-eket) okozva rajta, vagyis megSEBesült és a felszínén "SEBek" keletkeztek.

Tehát a "Föld-istene", a SEB, így megsebesülve, ezzel nevének megfelelően (a megsebesült) SEB-ISTEN-né, vagyis SEB-EST(y)ÉNné lett, amelyből később kialakult a jól ismert magyar Sebestyén név, vagy ahogy azt az indoeurópai nyelvterületen nevezik, SEB-ASTiAN.

Természetesen az indoeurópaiak e Sebastian névből nem tudják megmagyarázni e név eredetét, és a jelentését sem!
Ők mind a mai napig úgy tartják, hogy ez a név egy görög város nevéből ered, és a "sebastos" görög szó után, a jelentése "kiemelkedő".

Ellenben mi magyarok – a fentiek alapján – tökéletesen ismerjük nem csak az eredetét, hanem a név jelentését is.…! Ugyanis mi tudjuk, hogy SEB az egy ISTEN volt, és ebben a magyar Seb-estyén névben a EST(y)ÉN rész, az megegyezik a magyar IST-EN szóval.
Ebből pedig láthatjuk, hogy a név valódi jelentését, igazából csak a mi magyarok érthejük.
Azt, hogy ezt az indoeurópai népek, a maguk fennkölt "tudásukkal", ezt elhiszik, vagy sem, és hogy ezt beépítik-e a maguk tudástárába, az legyen csak az ő dolguk.
Azonban, ami a magyar értelmezést tökéletesen igazolja, az az, hogy a keresztény vallás is "átvette" ezt a nevet (amikor még tudhatta a név jelentését!)

                                                                                                                                                               3. kép
                                                                                                                                 Hans Memling, Szent Sebestyén vértanúsága


Ugyanis szent Sebestyén vértanú is, a számtalan nyílvessző okozta súlyos sérüléseibe, vagyis a SEB-eibe halt bele.
Ez pedig láthatóan bizonyítja a magyar értelmezés logikai helyességét, még akkor is, ha az indoeurópai kutatók, leereszkedő felsőbbséggel mindezt – egy vállrándítással – a "véletlen" rovására írják, mint egyébként oly sokszor, számtalan más esetben is, amikor valamit a saját nyelvükkel nem tudnak megmagyarázni, és azt csak a mienkkel tudnák…

Végül, még azt jegyezném meg, hogy az itt említett szivárvány régi magyar neve, a "bába-bukra", az valójában nem más, mint a "bába-burka", amely így a "szép tündérnő burkát" jelenti, amely burokként borul rá a földre! (bukra=burka betűcsere, mint a pl. kanál=kalán szó esetében is).

Mindez bizonyítja, hogy a magyar népemlékezet (mitológia) és az egykori két ókori nép a sumér és az egyiptomi, valamikor régen még azonos forrásból táplálkozott, és ebből építették fel aztán később – ki-ki a maga – mitológiáját…
És e három nép közül, ma már csak a magyar él és ápolja tovább ezt a hagyományt!

(TTG)

1.) Ökrös Mariann "Pünkösd elé – Tündérasszony"
2.) Aude Gros de Belex: Egyptische Mythologie/Kerkdriel 2001. a 24.old-tól.
3.) E. A. Wallis Budge, The Gods of the Egyptians 99.oldaláról származik (London 1904)

1. kép. Hotobágy Délibáb (1933.) Forrás: Zempléni Múzeum, Szerencs - Képeslapok. Leltári szám: 0124353
2. kép Net, Shu és Seb isten, E. A. Wallis Budge, "The Gods of the Egyptians" 99.old. (London 1904) )
3. kép. Hans Memling (1475) Szent Sebestyén Vértanúsága (Brüsszel, Királyi Szépművészeti Múzeum)