A BLOGOMRÓL  ÉS MAGAMRÓL

Szeretettel üdvözöllek, Kedves Olvasóm!

Miután a Blogstar.hu plattformja megszűnt, ahová hét éven keresztül tettem fel az írásaimat, örömmel és reménykedve választottam ezt a webnode-ot a gondolataim leközölt tárházának.
1949-es születésű vagyok, tehát nem "mai gyerek". Azonban éppen ez az, ami a látóhorizontomat kiszélesíti, az eltelt évek jóvoltából.
Budapesten születtem a XII. kerületben. Majd gyermekkoromat és életem legmeghatározóbb éveit Dél-Budán, Budafokon töltöttem, ahol családunk szülői háza volt.
Itt ebben a régi, római-kori – és egykoron Promontornak nevezett – sváb-magyar településen értek az első szellemi benyomásaim, az itt élő festőművészek, szobrászok és írók, valamint a helyi nagyszerű egyházi közösség jóvoltából.
Itt szereztem meg később az érettségimet is, majd 1968-ban felvételt nyertem az Budapesti Orvostudományi Egyetemre.
A diplomám megszerzése után 1986-ig Magyarországon voltam orvos, majd ezt követően, rövid kórházi periódus után, Frankfurtban – az ott megnyitott, saját rendelőmben – folytattam a hivatásomat.

Később, 2000-ben aztán, innen más városba tettem át a rendelőmet, és ez volt az az időpont is, amikor – munkámmal párhuzamosan – megszülettek az első írásaim a Dobogó és más újságokban, valamint online portálokon, úgy Magyarországon, mint Németországban.

2012-ben megjelent az első könyvem is Budapesten, "Nyisd fel a szemed és lássál" címmel, és azóta kezdtem előadásokat is tartani Magyarországon, miközben újabb könyveket is írtam.

Majd nem sokkal ezután 2014. december 31-én nyugállományba vonultam.
Vagyis ezzel – ahogy mondani szokták – "szegre akasztottam" az orvosi köpenyemet.
Bár azért, egy ideig még hű maradtam az eredeti szakterületemhez, és helyettesítéseket végeztem egy ismerős kollega privát rendelőjében, de mégis ezzel párhuzamosan, már egyre többet tudtam foglalkozni ifjúkori szenvedélyemmel, az őskor történelmével és az archeológiával.

Azonban éppen eközben, ezekben az években érlelődött meg bennem az a gondolat is, hogy már nem elégséges ezt a szenvedélyemet csak hobbyszinten gyakorolnom, hanem ebben szakmai téren, felsőfokon is tovább kell magam képezni.
Így iratkoztam be végül 2019 februárjában, három évre a Frankfurti Goethe Universität Előázsiai Régészeti Fakultására (Institut für Archäologische Wissenschaften, Vorderasiatische Archäologie), postgraduális egyetemi képzésre, és tagja vagyok még jelenleg is, az intézet ún. ENKI-csoportjának (Verein zur Förderung archeologischer Grabungen im Vorderen Orient e.V.), amely az egyetem elő-ázsiai ásatásaiban vesz részt, és amelyben, ha nem is közvetlenül a kutó- és vezető-gárdához, de a csoport tagjaihoz tartozom.
Sajnos, az ismételt meghívások ellenére, a mezopotámia ásatásokon – amely a fő kutatási területe az egyetemnek – nem veszek részt, mert az én aranyos, és engem féltő, feleségem ezt nem feltétlenül támogatja, mégpedig úgy a korom, mint az utóbbi évek ottani politikai problémái és fegyveres incidensei miatt, de a megbeszéléseken és a kiértékeléseken azonban igen.

Mindeközben pedig, a kiadott könyveim száma már összesen hétre emelkedett.

Magyarországon 2017-ben megkaptam a "Hun-magyar igazolványt" és lettem ezzel tagja a "Hun-magyar kultúráért" körnek, majd nem sokkal ezután, 2019-ben megtörtént a Vitézzé avatásom is.
Könyveim és írásaim hátterében elkötelezett magyar tudat és látásmód áll.

Két gyermekem, valamint négy unokám van, és feleségemmel jelenleg a német püspökváros, Limburg közvetlen közelében lakunk.